Nincs rettegés, nincsen álom,
csak mi vagyunk ketten. Te meg én.
Te, mint életem, s furcsa halálom
a megnyugvás fehérlő tengerén.
Nincs bátorság, nincsenek vágyak,
ahol a béke hosszan megpihen.
Érzem hullámzó vízágyad,
hadd feküdjek le melléd, igen.

Nincsenek hősök, nincsen temető,
senki nem áldozhatja fel magát.
Méhedben lakik a változó jövő.
Érzed-e, amit magzatod meglát?

Nincsen semmi, amit nem akarsz nagyon.
Legyen az, amit szeretnél.
Nem gátolhat, nincsen hatalom,
jobb lehetsz, jobb leszel ennél.
Hol van a szépség, hol van a bocsánat?
Merre lakik a szenvedély magva?
Hol építed fel gyönyörűszép házad?
Ki lesz majd az, aki belakja?

Nincs válaszunk, és nincsen több kérdés,
önmagadban éled életed csupán.
Nem vagyunk más, csak örök kísértés,
de itt vagyok, és itt leszek ezután.

Székely-Máté László 1969-ben született Győrött. Általános és középiskoláit a városban végezte. Először kitanulta a villanyszerelő szakmát, majd munka…