Egy fénykép az arcod
Hajad simogatását még mindig érzem
Mennyi-mennyi emlék maradt ott
Hol földre hullott a szemérem
Zsigereimben él minden érintésed
Becéző szavaid édes illata
Közös perceink éveket értek
Mikor elszállt egy mámoros éjszaka
Összekuporodva feküdtél az ágyon
Bíborszínben játszott a hófehér lepedő
Úgy tűnt, véget ér hosszú magányom
És valamit jelent majd a távoli jövő
Hosszan álltam a nyitott ablaknál
Néztem, ahogy lassan kinyitod szemed
Tudtad, hogy még egy csók vár
Fogva tartott a hiú képzelet
Huzat oltotta el lobogó gyertyánkat
Amikor megérintettelek újra
Te voltál a fény, ami kiárad
A napom, s édesvizem kútja
Megmutatta közelről a hajnal
A tollpihét egy párás homlokon
De az élet senkit nem marasztal
Hol vagy vajon, nem tudom
Fényképpé vált kedves arcod
Egy látomás, könnyű, szálló pihe
Nézd, hoztam egy szál virágot
Cserbenhagyott minden varázsige

 

Székely-Máté László 1969-ben született Győrött. Általános és középiskoláit a városban végezte. Először kitanulta a villanyszerelő szakmát, majd munka…