Abandonia

 

Lerombolt kis házak helyén épült börtön
Vonagló vágyak a döngölt nyirkos földön
Testidegen félőrült játékszabály

Lefolyhatatlan, kopott zománckádak
Csempékre kent barna nyers utálat
Ne pofázz soha, csak üríts, zabálj

Gyermekruhákba botló belső játszótér
Félig elásott halott, de talán még él
Füstös falú megroggyant kisváros

Levedlett arcok málló mankóhegyek alatt
Horpadt kutya rágcsál egy száraz félhalat
Üres uszoda, bűzös és sáros

Homályba merült sírszagú delek
Templomtorony, időnként megremeg
Lógó vascső kong a domboldalon

Valami száll a sűrű nyálú levegőben
Valaki vár a sarkon, koszos és erőtlen
Dülöngél a görbe, sánta fájdalom

Konzervdobozba petézik az óriástetű
Barna tüskét szór rá egy vén tűlevelű
Valaki kivágta félig

Összefirkált szürke betonoszlopok
A bányavölgyben egy tárna még morog
beteg varjak nézik

Sötét vizű, foszforszagú kutak fölött
Rozsdás vastáblák, mindegyik eltörött
Kiolvashatatlan a múlt

Fehér hamut szór a szél a hegyen
Valami ég, de nem kell, hogy tűz legyen
A pokol már elvadult

Felrobbant kazán helye egy mély gödör
Gyásznapok emléke most is meggyötör
Darabok repültek szerteszét

Itt egy kéz, és ott egy láb a házakon
Túlélésre nem volt esély, úgy tudom
Később szép volt a gyászbeszéd

Harag s bánat ette meg a lelkeket
Aki itt volt, soha többé nem feled
Kifelé vezetett soknak útja

Ingó fények járták be az éjszakát
Bent rekedt a második mentőbrigád
Odalent izzott a szén újra

Halál tarolta végig rémült városom
Látom, ahogy ma is gyakran átoson
Fájdalmas volt az utolsó óra

Száll a hamu, mint a szürke, száraz hó
Ébren tart a szüntelen szirénaszó
Itt ragadtam, bolyongok azóta

2015.

Székely-Máté László 1969-ben született Győrött. Általános és középiskoláit a városban végezte. Először kitanulta a villanyszerelő szakmát, majd munka…