Lennék takaród a hideg szobában
Lennék hajadban tavaszi virág
Mennék utánad, amíg visz a lábam
Földbe taposnám múltad bánatát

Raknám a gondjaid hármas koporsóba
Szánnám könnyeid síró énekét
Bánnám, ha életed boldogtalan volna
Tudnám, a szép szó milyen sokat ért

De fájdalom vagyok, mi ébredéskor kínoz
Hideg izzadságod fagyos éjszakán
Én vagyok a bántó, megfejtetlen titok
Lezárt acélláda, töretlen talány

Én vagyok a foltod égszínkék kötényen
Szürkülő karikák zöld szemed körül
Én vagyok a pőre, rég kihűlt szemérem
Tüskés karmú lidérc, amely rajtad ül

Én lettem a vagyon, amit meg nem nyertél
Szemétből bámuló gyűrött ifjúság
Én vagyok a lovag, ki zokogva nem fél
Mikor arculcsapdos egy bolond világ

Én vagyok a sóhaj, nehéz napod vége
Semmibe elszálló, halkuló dallam
Hadd legyek a véred, hogy szíved elérve
Minden dobbanását megsimogassam

Székely-Máté László 1969-ben született Győrött. Általános és középiskoláit a városban végezte. Először kitanulta a villanyszerelő szakmát, majd munka…