Napok, mint törött cserepek,
Sorjáznak lelkem tavaszán.
Van-e még hit, kedvet ontó remény?
Erő mely adni tud,
Nap, mire ébredünk.
Est, mire fejünk lehajtjuk,
Éj, mely enyhet adó.
A holnap lassan már tegnapunk,
De hit, remény és szeretet,
Boldogságot ad s az idő már nem fosztogat.

Flecker István vagyok  túl életem nagy részén a szokásos családból, itt Magyarországon  ahol jóformán nincs olyan férfi és…