Tudnék hegyeket mozgatni,
Vagy tarka virágszőnyeget,
Szórni liliomnak selymét,
Rajzolni kéket ecsettel az égre,
Félni és félteni,
Napnak tüzétől,
Lelkem tüzétől,
Testem hevétől,
Gondolatnak súlyos végétől,
A napok pedig múlnak csendesen,
S, a Szerelempatak mentén ülve,
Hozzá,lehajlok.
Sima víztükör,benne arcom meglelem.

Flecker István vagyok  túl életem nagy részén a szokásos családból, itt Magyarországon  ahol jóformán nincs olyan férfi és…