Marci ki költő Hevesen,
Slam poertyjét kivonta fényesen,
Csatát, csatára vív,
S szavak dőlnek, bálványok rendesen.
Anamorf kardját forgatva kényesen,
Kaszabol napra nap,
Hajtja ifjonti vér,
Költő ,ki nem henyél,
Mit neki mirtusz vagy babérkoszorú,
A hit számra a tanú.
Legyen az színház vagy verseskötet,
Egyre megy, a cél eszközt teremt,
Ki ír, s közben soha sem pihen,
Úgy szánt papírt és ívet.
Jegyez árkusra, lapra,
Vagy csak egy fecni darabra,
Pennján nem fog a dér.
Hisz ifjonti benne még a vér,
S, mit majd bizonyítanak századok,
Versből van ő, és emberből gyúrt anyag,
Koron átívelő kamasz.
Ezért ha van időd,
OLvass Marcit, kötve, fűzve – ez itt a marketing -!
Két vékony kötet,
De hidd el, általa több leszel.

Flecker István vagyok  túl életem nagy részén a szokásos családból, itt Magyarországon  ahol jóformán nincs olyan férfi és…