Napra éj, s virágok, évek hosszú sora.
Mint színes selyem, tekereg fényesen.
Sem éj, sem zord tél nem számít,
Mit át jár a félelem,
Hogy múlik fiatalság, derű és kényelem,
Úgy legyen bölcsebb az ember.
Mert ne évek számát nézzed,
Hiszen múlik az magától.
Gondolj arra a test romlandó,
Csak tetteink miatt vagyunk,- ez sem kevés -.
S, múló éveink honába – meg,megálló idő -,
Szül napot és jövőt.

Flecker István vagyok  túl életem nagy részén a szokásos családból, itt Magyarországon  ahol jóformán nincs olyan férfi és…