A Vihar

Kalandozás Tündérországba

Köszönetnyilvánítás.

Nagy Tisztelettel,Szeretettel és Barátsággal szeretném megköszöni Purgel József úrnak a felém irányuló észrevételét és segítséget. Hisz ő volt az ki nem tudta,hogy diszlexiában szenvedő ember alkotását hallgatja egy előadáson s majd olvassa. És még is oly dolgokat látott és érzet az alkotásaimban, hogy több felkeresel fordult felém .Így is esélyt adva és teret nyitva egy olyan alkotó felé kinek e hiba a magyar nyelvben nem megengedett. Hisz az alkotás elveszti értékét és szépségét. Itt szeretném még meg köszöni Piroskának , Juditnak, Máriának és Erikának a segítségét is. Őnélkülük e könyv nem született volna meg mivel hiába a tehetség ha ily betegségben szenvedsz.

Tisztelettel : A Szerző

A bánat

A kerekedő szélében volt egy elég rasszhangulatú kunyhó udvarát és környékét belepte a sok bokor alig látszódót ki. Egy szép napon arra sétált egy bánatos apóka, kinek rikító kék szeme csupa könny volt. Rátalált, bánata mintha elreppent volna. Kezével utat, vágott magának befele nem törődve vele, hogy kezét felsértette a sok tüske. Mikor beért meglátva szíve majd kiugrót helyéből. Elindult körbe járni, de sehogyan sem tudót előre haladni. Leült és zsebéből elő vette a picike kenyeret és szalonnát. Kinyitotta bicskáját és falatozott mikor egy őzike közelíttet feléje. Óvatosan oda-lépett és nagy barna szemeivel az apóra nézet kinek hatalmas nagy fehér szakálla volt. Egy darabig nézték egymást majd mintha mondani akart volna valamit az őz. És elindult majd megállt újra indult és újra meg állt. Az apó felállt és elindult közben motyogott, na, hadd lássam mi oly fontos neked, hogy nem tudsz várni, míg megeszem e pár falatomat. És csak követte beljebb és beljebb, mire egy kis tisztáson megállt. Apó nem hit a szemének. Csoportba verődött szarvasok és őzek legelésztek a zsenge füvet más állatok társágában. Sokáig nézte őket. Már értem, és elindult haza. Otthon felesége és gyermeke várta. Elköltözünk, nemsokára csak egy kis időt adjatok. Nem sokáig fognak bennünket bámulni.

-Apja miért nemcsak idő kell hozzá. csináljuk együtt?

-Rendben, gyere te kis bogár és lehajolt és felvette lánya, Kinek fekete derékig érő fekete haja és barna nagy szemei néztek apja arcára.

 

Apja hova költözünk?

 

Ne kérdezd, egy olyan helyre hol gyermekünk majd megnő és erősödhet. Elég nagy a bánata apai szívemnek hogy ilyen kis picur kora ellenére anya.

 

Tudom apja hisz akkor is nagyon pici volt mikor a gólya hozta. És az óta csak velünk foglalkoznak és kiközösíttetek bennünket, mert nem általános méretű e kis bogár. Egyet se búsulj, majd minden rendbe jön, meglásd.

 

-Igen meg valami csoda.

 

De apja ne veszítsed el hited és reményed.

Rendben ám legyen, menjünk vacsorázni aztán, térjünk, pihenni, érted kincsem?

 

Igazad van. Gyertek itt a vacsora. Fehér abroszon kenyér és szalonna volt tálalva, teával. Pöttöm Annának tejet rakott ki anya. Kezet mosva mindenki elfoglalta helyét az asztalnál. A kicsinek apa csinált széket létrával, hogy fel tudjon ülni. Gyertyát gyújtottak és elmondták az asztali áldást és nekifogtak az étel elfogyasztásához. Befejezve apa levette a kicsit az asztaltól és bevitte az ágyba és lefektette. Ki hamar mély álomba merült. Aludj, te kis tündér álmodj szépeket.

Odakinn az éji bátor óvta a családot fekete gombóc ült az ajtónál összehúzódva s csak nagy barna szemeit meresztette majd elaludt. Éber természete minden zajra felébredt. Csak az angyalok apró szárny csapkodását nem vette észre. Így mindenki nyugodtan tért piheni a házban.

. Egy vidám együttlét

Másnap korán keltek, odakint pergő levelek csendbe táncra keltek, míg odabent egy szakajtóba élelmet raktak és elindultak az erdő felé. Az új otthon reményében. Először érezték magukat felszabadultan boldognak. Apa nyaka körött vitte lányát. Anya mellette sétált és közben beszélgettek. Útjukat egy tisztás keresztezte. Megálltak és gombát majd bogyót szedtek. Az egyik bokor alól nyuszi- család ugrott elő. Anna nagyot nevetett és apró lábával utánuk iramodott kacagva futott, de a nyuszik kereket oldottak. Anya aggódva kiált, ne szaladj, elesel! Ne félj anya és megtorpant, de lendülettől hasra vágódott és egy ág megütötte az arcát. Nincs semmi bajom, és kacagva felállt, látjátok még is fogtam nyuszit. Erre apáék is boldogan nevettek. Visszaérve kiabálja: én is segítek és az első bokornál lábujjhegyre állva szerette volna a bokor piros termését leszedni, de sehogyan sem érte el. Már azon gondolkodott, hogy felmászik rajta. Meglátva egy erős ágat, felkapaszkodót és mászni kezdett felfele. A bokor levelei között egy kicsi tündért pihent. A pöttöm lány egy nagyobb levéllel betakarta és visszamászót a földre. Oda szaladt apjához és belesúgta a fülébe: ne kiabáljunk, alszik a tündér ott azon az ágon és ujjával felmutatott a bokor tetejére s annak is a belsejébe. Ha felébresztjük biztos mérges lesz.

Apa úgy tett mintha elfogadta volna és hitt volna lányának. Apa én inkább viszem a szakajtót mibe anya ételt rakott. Oda fordulva fel szerette volna emelni, de még a csomót se érte el. Így gondolta át öleli, és úgy majd elbírja, de ahogy megtette hanyatt eset. Felállva felemelte a szakajtó csücskét és a földre csücsült. Anya felnevettet, Nézd apja kicsi a bors, de erős és nevettek. De erős ennek a gyereknek az akarata. Anna velük nevettet. De a fantáziája is anya.

 

Mire mondod apja?

Kicsi lány fülelt, de semmit nem hallót. Anya és apa is beszállt a hancúrozásba négykézlábra ereszkedve hömpölyögtek a tisztáson.

Először mókáztak kacagtak boldogan az öt év alatt, nem zavartatva, hogy valaki meghallja vagy meglátja őket. Nem is gondolva rá, hogy nem oly messze ott van az őzike, ki a tisztásra hívta ki az apót, ki nem is volt még idős csak a bánat tette ilyennek. Ott álltak az egyik fa alatti bokornál a kíváncsi állatok és nézték a felszabadult mókát és kacagást. Már a levelek is megpihentek és a nap is izzó vaskarikává nőtte magát csak a fák és bokrok adtak hűsítő vigaszt. Útjukba eső patak is meleg volt csak ahol a bokrok és fák adtak, menedéket a csörgedező patak ott volt hideg. Követték egy darabig, míg elértek egy erdőbe hol sziklákkal volt tele körbe rengeteg fa és bokor meg egy etető. a sziklák nyálkásak és mohával volt nagy része benőve. De volt olyan is mi fénylett. Ezen keresztül csordogált a patak majd vízesésnek iramodott a néma csendet megtörő hangon.

A nagy felfedezés

Apa felvette újra nyaka köré a lányát ki elfáradt. Kézen fogta anyát és nevetések között elindultak.

A fák és bokrokról szóló madári kar fellépését lehetett hallani, ahogy többszólamú hangversenyt adtak. Itt-ott egy csalogány, egy rigó vagy épp egy harkály szólalt meg. Már delelőre járt mikor elérték az üresen, betegen álló kunyhót. Na, anya mi a véleményed? Rendbe rakjuk?

 

Rendbe, de most szeretnék mindent látni.

Rendben és te kisbogár? De a gyermek nem szólt. Apa levette nyakából a csöpp embert anya a levelekből és gallyakból fekhelyet készített, és ide tették pihenni. Apa mosolygott, na, te kis angyal most úgy pihensz mind a tündér a bokor levelei között.

 

Apja megártott a meleg vagy mi a bajod?

 

Ne aggódj, semmi bajom csak ez a kicsi bogár állítja, hogy látta.

 

Ez érdekes. hisz 6 évét tölti és oly kicsi, hogy törpének felel meg.

 

Hát igen majd itt utoléri a többieket.

 

Igen csak hitünk, és reményünk el ne hagyjon.

 

Persze, meg egy marok csoda kell hozzá.

 

Majd a tündér segít, és nagyot nevettek.

 

Na, jól van, honnét tudod, hogy valóban létezik?

Elég, gyere, ebédeljünk, aztán dolgozzunk Nem is sejtve, hogy hányan hallják beszédüket.

Rendben és kibontották a szakajtó ruhát és elkezdtek ebédelni. Kicsit pihentek, majd birokra keltek az indákkal és bokrokkal. Mikor kipucolták a házat a környékét kezdték meg ki- takarítani. Közben a kicsi is felébredt és anyáékat kereste. Anya visszalépet és felvette ölébe. Hogy aludtál életem? Mit álmodtál?

– Sok mindent anya szépet és jót.

Letette és adott néki ebédet. Anya jóllakottan indult felfedezni új környezettét. – – – Bogár ne menj, el elveszel itt a rengetegben.

– Egyet se féljen, édesapa itt leszek.

S mégis elindult felfedezni a világot. Megállva hallotta, hogy valaki halkan szólongatja. Ö követte a hangot. Bokrok aljában könnyen elfért, vigyázva, hogy nehogy távol kerüljön szüleitől, ha kiabáltak, ö vissza kiabált. Majd észrevette, hogy valami apró nesz zaja szűrődik ki a sok bozót alól és a hang is abba maradt. Lenézett nem látott, semmit felemelte fejét valami fénylett. Egy darabig így játszót. Letérdelt és apró kezével, az avarral és a benőtt gazzal birkózott. Míg legyőzte erős gyökereit. Hirtelen nyirkosnak érezte kezét felhúzta ruhája ujját s még izgatottan pucolta, a hang ismét szólt. Anna fülelte. Majd kérlelte mutassa meg magát?

Most legyen elég, hogy meg ajándékozlak azzal, hogy az állatokat meg fogod érteni.

 

És miért?

 

Mert be takartál.

 

De senki nem hiszi, hogy létezel.

 

Nem baj, az a lényeg, hogy te elhiszed, a mit látsz.

Ott előtted van egy patak, tőlünk kapod ajándékba. Testvérünkkel segítünk megnőni és minden- napjaidat is. Nem tudta, mitévő legyen s kiabált szüleinek, kik nem is olyan távol voltak tőle. Szaladtak a hang irányába azt gondolva, hogy valami baj van. Odaérve nem láttak semmi különöset.

Apa megemelte hangját rászólt lányára, hogy most már fejezze be a játékot nem érnek rá játszani.

Anna szeme könnybe lábadt, s apjára emelte tekintetét. Apa én nem játszom, hanem vizet találtam.

 

De kincsem az előbb a tündér most a víz.

 

Igen tessék lehajolt és bele mártotta kezét, ami vizes lett. És nem sokára az eső is elered

Mért nem hisz nekem sírva elfutott a bokrok alatt ahol mozgott az ág a levél arra volt Anna. Állj, meg kérlek, agyon taposol bennünket! Anna megijedve a földre zuhant. És ekkor látta a menetelő hangyákat kik morzsát cipeltek vállukon. Bocsánat szepegte.

Nem történt semmi, de töröld le arcodról azokat a felhőket, miből ezek az esőcseppek potyognak, mert, elázunk tőle! Anna megtörölte szemét értelek benneteket. Lehetünk barátok?

 

Igen ezért kaptad e lehetőséget, hogy ne légy egyedül.

 

Értem köszönöm.

A Vihar

Mert jól tudjuk egyedül vagy!

 

Igen tudod, méreteim véget nem barátkoznak velem.

 

Tudjuk és azt is, hogy Bogács a kutya és Cili cica jelent mindent.

 

Igen ez így van,

 

Bogár gyere, indulunk haza.

 

Mindjárt megyek apa.

Elég legyen a szipogásból indulunk, mert itt a vihar. Talán haza érünk, ha most indulunk.

 

Én mondtam.

 

Na, elég most rögtön gyere ide, mert kikapsz, ha nem fogadsz szót.

Bogár elköszönt barátaidtól, visszajövök s találkozunk. A hangya utána szólt egyet se félj rokonok majd meg keresnek, s majd elvisznek valahová.

 

Jó megyek, sziasztok és szaladt apja dühös hangja felé.

Odaérve nyújtotta kezét apjának, és dühösen elindult. Gyere, anya hagyd, majd jön, ahogyan akar. Ő végette nem végeztünk ő miatta ázunk meg.

 

De apja ne légy ilyen szigorú és mérges erre a gyerekre nem tehet semmiről.

 

Lehet, de hagyjuk, túl sokat enged neki anyai szíved.

Az eső egyre makacsabbul esett Pöttöm lány lemaradva sírdogált apja kemény szavain ne haragudj, apa vegyél fel? Apa kérlek, vegyél, fel a hátadra ne haragudj. De apa mintha nem hallotta volna lányát. Az őket követő őz már sajnálta kinek hátán az elázott tündérek utaztak. Azon volt, hogy felveszi a síró lányt mikor anya megállt és felvette hátára. Apa látta és megenyhülve átvette lányát anyától. Majd így szólt tudod hazudni nem szép dolog, ha nem tudsz mit mondani, akkor inkább hallgass. Meg értetted.

 

Igen meg értettem.

 

Remélem is,

Az eső csak eset egyre szaporában. Apa emlékezet, hogy itt van egy barlang a közelben nem mesze a tisztástól. S oda vezette családját. Nem is sejtve, hogy lánya barátai az állatok és tündérek látván a családot mikor kétségbe vonták Annácska szavát s nem hitték el mikor mondta jön a vihar. Annácska mindig megérzett dolgokat mi meg is szokott törtté ni, de senki nem vette soha komolyan így történt most is. Ezt a tündérek jól tudták mivel a születésétől fogva figyelték a kicsit és vigyázták. Így elmentek és ágakat készíttettek be a barátjuknak tudván, hogy vizesek és fáradtak lesznek, majd begyújtanak s megszáradhatnak. A szavas agancsával egy nagy vastag ágat görgettet a barlanghoz. Mit a sok kicsi állat közös erővel gurítót a barlanghasadás belsejébe. Majd mindenki elbujt várva a családot csak az őz és a tündérek mentek vissza, hogy vigyázzák őket a makacs esőben. Gyertek, behúzódunk ide. Letette lányát apa, és ágat húzott a bejárat nyílásához, hogy ne verjen be az eső. Anna hallotta mikor valaki szólt neki. Már vártunk benneteket menjél, beljebb szólj szüleidnek, hogy segítsenek előrehozni az ágakat. Mit meg tudtok gyújtani és át melegedhettek. Különben sokáig itt fogtok lenni, mert még csak most kezd tetőzni. Anna szólt apjának ki elhessegette majd anyához fordult. Anya van, ág itt bent gyújtsuk meg. Ne beszélj csacsiságot, mert apát felbosszantod Anna lehajtotta a fejét és látta, hogy nem hisznek neki így elindult be fele. Ne menj el innen, hallod, maradj itt.

 

Igen, de hová mehetnék?

Majd a gyermek csak beljebb osont ki használva, hogy nem néznek rá. Anna barátaival kihúztak egy nagy ágat. a második ágnál már a tücsök, a százlábú a cincér, és sok más bogár még a mezei egér és pocok is próbált segíteni a kicsi lánynak ki csupa víz volt. Apa gyújtsd meg kélek, még sokáig itt leszünk. Apa mérgesen meg fordult s a meg lepetéstől szólni sem tudót. Jó idő elteltével meg kérdezte lányát ugyan mért lennénk, itt mindjárt eláll, vagy csillapodik. De a szél csak zúgva húzta nótáját, levelek bokrok tépázó táncát, fesletté téve a zöld ruhát, mit alá festett az égi király. Erősödőt az ég, erősödött hangja mibe angyalok könnye hullva bánatot elmulasztotta. Tapsvihar kísérte koncert árnyát. ropogtak reccsentek az ágak. Az eső csak szakadt, apa ránézett, lányára ne szólj elég volt már mára. Na, felvette hátára indulunk.

De hová apja nézd, oly sűrűn esik, mintha függöny lógna előttünk és eltévednék meg el is vagyunk ázva? Meg betegedünk, s itt biztonságba vagyunk. Na, jól van meg gyújtom, de ahogy csillapodik, indulunk. Nem olyan mesze van, a réttől az erdő meg a túl szélén biztonságot ad, s csak pár lépés és ott hon vagyunk. Apa fogta baltáját és meg- aprította az ágat majd meg gyújtotta a tűzet. Elő – vették a maradék ételt és falatoztak Anna háta mögé morzsát rakott barátainak, mikor meglátta az ázott, tündért a testvéreivel besurranni a barlang szájánál. El voltak ázva, Anna előre dőlt a tündérek hamar belemásztak a ruhájába. Mit csinálsz?

 

Semmit csak elálmosodtam.

 

Akkor aludj levette a bekecsét apa és a tűz mellé terítette apa az eget kémlelte, de csak esett és villámlott. A felhők fekete takaróját a sárga cikázó villám hasította ketté.

A cica város

Apa csak ált döbbenten és sehogyan se értette az egészet. Olyan érzésem van, mintha nem lennék egyedül. Majd feleségéhez fordult Anya te nem úgy érzed, hogy nem vagyunk egyedül. Mintha vártak volna bennünket? És ez a kicsi lány olyan furcsa.

Apja megbetegedtél megártott az eső? Vagy mi a bajod?

Igazad van, semmi bajom csak azt gondoltam nem sokára indulunk.

Felkeltsem?

Á nem kell, majd viszem, te hozd a baltát.

Rendben beszélgessünk, hogy el ne, veszítsük egymást a sötétben, hisz már csak a hold világítja meg utunkat.

Igen lassan elalszik a tűz.

Lehajolt és felvette a kicsi lányt ki mélyen aludt magához ölelte. Megtaposta a tűzet és elindultak hazafele útjukat a sápadt hold homálya ragyogta be mutatva az utat. Anya próbált apával lépést tartani, de oly sietősen haladtak, hogy már beszélgetésre nem futotta volna levegővel. Az est fény csendjében tücskök koncertje kísérte útjukat. Jó egy idő múlva haza érkeztek hol a fekete pamacs heves nyüzsögése fogadta. Cili cica az ablakpárkányon nyugodt álmát aludta. Anya ajtott nyitott apa bevitte és beletette helyére a kicsi lányt. Anya egy nedves ruhával megtörölte arcát és kezét. A kicsi oly mélyen aludt, hogy észre se vette. Már mindenki pihenni tért mikor tündérek kibújtak a kicsi ruhájából meg száradva és át melegedve. Repültek a szobában egy kört, megnézve alszanak ezen a szülők. Majd a macskához repültek és fülébe súgtak valamit. A cica örömmel vette az ötletet hisz már várják őket cica városban. Cili cica bement a nyitott ablakon és piros nyelvével megnyalta Annácska arcát. A kicsi lány szeme felpattant boldogan látta fehér cicáját ki érdeklődően nézet rá. Nincs kedved eljönni cica- városba? Anna boldogan igent mondott és felmászott Cili cica hátára. Megkapaszkodva a bundájában és már repültek is. Egy idő múlva egy kapuhoz értek, hol két kutya állt őrséget. Közelebbről megnézte a kutyákat kik aranysárga kelméből varrt egyenruhában strázsáltak. Jól szemügyre vette a lány őket az egyikbe saját kutyáját látta meg Bogács. Cili ez Bogács, hogy van ez? Ő hűséges alattvaló hercegnőknek. Hisz benneteket is boldogan szolgál. Belépve letette hátáról az utazót ki tovább a cica mellet sétált. Az itt élők gyönyörű pálmák szökőkutak környezetében lévő csodás házakba éltek. Anna csak álmodozót. Mindenkinek volt egy kutyája ki fésülgette a bundáját és szolgálgatta az itt élőt Voltak egerek kik takarítottak. Belépve egy színarany palotába hol nagyon sok cicamica sétált és sürgött forgott elegáns ruhába és cipőben. Szoknyájuk aranyozott hímzéssel volt díszítve. A terem közepén egy hatalmas trón állt min egy hatalmas fekete cirmos ült. Ilyent még nem látott Anna. A királynét két hatalmas kölyökmacska legyezte pálmalevéllel. A szolga nép aranytálcán sokféle ételt és gyümölcsöt szolgált fel, mi itt termett saját kertjükben. Nagy áttetsző üveg edényekben tejet hoztak vigyázva ki ne csurranjon egy csepp is. Cili cica kérte a lányt hajoljon, meg és ne mutasson döbbenetet.

– Rendben, ha ezt szeretnéd meg teszem.

Nem ezt szeretném, hanem ez a szokás nálunk s te vagy az egyetlen emberpalánta kit behoztam ide.

Értem, köszönöm és mélyen meghajolt a trón előtt fejét lehajtva. A királyné meg vendégelte őket, majd beszélgettek. A lány telekérdéssel fordult az uralkodóhoz. Egy nagy pohár tejet kapót a kíváncsi vendég. A kérdésedre jöjjetek meg mutatom a választ és felállt a tróntól és elindult Cirmos. Anna és Cili követék szótlanul hagyva, hogy királyuk beszéljen és ismertese a kastélyt. Minden zugát. Ki lépve a hátsókertbe hol a szivárvány minden fényében tündöklő madarak ültek a pálmák ágán. Fejük felet hatalmas gyümölcsök lógtak a levegőben. Szeretnél egyet tessék, vegyél bármelyikből.

Köszönöm de….

Igen elfelejtettem és felnyúlt Cirmos és a vendégnél sokkal hatalmasabb gyümölcsöt vett le és odanyújtotta. Anna csak nézte.

Persze bevisszük s feldaraboltatjuk majd úgy könnyebb lesz.

Ahogy a hátsó kertet elhagyták egy gyémánttal kirakott hídon keltek át. Alatta a tiszta kék folyó miben aranyhalak és más ékes halacskák ficánkoltak. Mellette rákok moszatok és virágok kíséretében mik többféle színpompát takart. Mellette egy hatalmas játszótér hol a kiscicák játszottak. Rájuk egy hatalmas kandúr vigyázott. Már késő délutánra járt mikor visszatértek a palotába séta végén megkérte vendéglátóját hadd térjen pihenni, nagyon elfáradt. A királyné egy különös hatalmas szobába kísérte hol egy nagy függönyös ágy volt fésülködő szekrénnyel, egész falat betakaró festmény és egy egész szekrény sok szépséges ruhával.

Ez jó lesz?

Anna csak állt, majd lehajtott fejjel, megszólalt: igen jó lenne, de ha lehetne, haza mennék anyácskámhoz és apácskámhoz. Ne haragudjon, s nem szeretnék vissza élni szeretetével. Mindent köszönök de

– Megértelek akkor szólj Cilinek, hogy vigyen haza.

Nagyon jól éreztem magam itt, csak ha felébrednek, és nem találnak otthon, akkor sírnak értem, és megbetegednek a bánatba. Tudja apa beteg miattam, mert ily pici vagyok. Még szakállat is növesztett.

– És nem tetszik?

– Nem igazán, de talán nemsokára megnövők és apa is meg- gyógyul, levágja szakállát. S mi boldogok leszünk és lesznek barátaink.

Igen most már értelek, na, szólj a cicádnak és menjetek

Itt egy emlék, hogy itt jártál és egy követ rakott a zsebébe. Tudom, mondta, mily rendes gazdája vagy, simogasd, szeretgesd. Meleg tejecskét kiöntöd, hogy őneki legyen, nagyon jó gazda vagy. Na, induljatok, mert nem értek haza reggelre. Jó utat. A kicsi lány izgatottan visszamászót a macska hátára és elindultak. Alig várta, hogy hazaérjenek és elmondja anyának, hogy mit is látott, utána elmondja a tündéreknek és Bogácsnak. Hátra hagyva a meseszép kastélyt a csodás uralkodót és a gyönyörű meseszép környezetet. Reggel mikor kinyitotta szemét apa és anya aggódó arccal álltak az ágyánál.

– Mi a baj?

– Jól vagy kicsi kincsünk? Csupa víz vagy.

– Igen köszönöm jó reggelt, de miért kérdezitek,

– Nézd meg az ágyad olyan nyugtalanul aludtál. Mit álmodtál? Valamit motyogtál, de nem érettük.

– Bocsánat, tudom nem lett volna szabad összegyűrnöm az ágyamat, mert nehéz anyának kimosni és keményíteni.

– Igen ez így van.

Kinézett az ágyból és meglátta a cicáját az ágya lábánál ki szemével mosolygót, na, te kis hétalvó én elmegyek, a házhoz te itthon maradsz anyával és segíts neki, sok a dolog. Igen, jó, és már kászálódott ki az ágyából belenyúlt a zsebébe, hogy megnézze a követ mit a cica királynő adott neki.

Anya visszafordulva ijedten kiáltót!

– Apja jó Isten néz vissza nőtt a lányunk.

– Mi van anyuk, és megfordult apa kiáltott csak állt és nézett. Nem hitt a szemének. Ez csoda anya mi történt?

-Nem tudom, a tündérek a petróleumlámpa mögött nevettek.

– Mi az, kérdezte anya?

Semmi, tegnap találtam e követ az új háznál. Csak meg szeretném mosni.

Jó mosakodj s gyere reggelizni, mert apa indulni akar.

Apa nem mehetnék veled?

Nem, mondtam, a tegnapi után meg még inkább nem segíts anyádnak.

Értem. Szeretnék elmondani valamit.

Mit találtál megint ki? Szólt apa haragosan. Anna inkább hallgatott és anyához fordult.

Anya mért haragszik apa rám mit csináltam?

Nem haragszik rád csak tudod tegnap felbosszantottad és későn értük haza.

Ráadásul mindent kitaláltál. Füllentettél nem tudom mi ütött beléd. Valami tündéreket emlegettél meg ágat.

De ott volt a barlangba nem.

Na, most fejezd be, ne kezd el megint a butaságodat. Anna szemébe a fájdalom könnye jelent meg és cicáját nézte könnybe lábat szemmel.

Ki betakarta szemét így mutatva meg gazdájának ne törődjön velük. Maradjon emléke a cica város. Annát bántotta, hogy szülei nem hallgatták meg.

Már nem úgy néztek rá mind egy törpére mivel nőt az éj folyamán. Annát bántotta, hogy szülei nem hallgatják meg nem is gondolva, hogy mennyi meg lepetés vár még rá.

Megváltozót élet

Sietett mindent megcsinálni, mit anya kért. Volt, mi nagyon nehéznek tűnt, de a tündérek segítettek neki megoldani. Vedd le azt a ruhát, kapsz, rendeset vagy majd varrok neked egyet hisz a térdedig ér az a nadrág.

 

Nem baj nekem jó anya.

 

Jól van, nem bánom, rakjad, el az edényeket, seperj fel. De előtte hordj vizet nekem a mosáshoz. Én addig felteszem az ebédet. A kicsi lány felfogta vödrét, és elindult vele.

A naggyal hord, mert azzal nem végzel soha.

 

Anya, nem tudom megemelni, nehéz nekem.

 

Akkor annyit hozz, mit elbírsz. Tudod ugyan úgy segítened kel, mint eddig csak minden nagyobba megy.

 

De anya nem tudom, nem bírom, el.

 

Akkor próbálgasd majd meg erősödsz.

Anna sírt, kesergett, könnyeivel küszködött, de sehogy nem állt kezére a nagy vödör. Se a kút kereke mivel vizet kellett volna felhúzni hisz még csak lábujjhegyre állva érte el. Visszament székét a polchoz tolta, hogy az edényeket el tudja rakni. Székre mászót az edények elrakásához. felsöpört, de a vizet sehogy se tudta megoldani hiába gondolkodott róla és hiába kérte a tündérek segítségét. Ebben a tündérek se segítettek, mert ezt utána is meg kellet csinálnia és ehhez még kicsi és törékeny volt. Anya bocsáss meg, de nem tudok vizet hordani a mosáshoz, nem érem fel és nem is tudnám a kereket meg hajtani.

Jól van, majd akkor apád hord be, ha azt szeretné, hogy kimossak.

 

Segíthetek még valamit?

 

Nem kell menj játszani. De vigyázz apádat fel ne mérgesítsed, ha hazajön.

Megváltoztál. Majd szólok, ha kell segíteni. A kicsi leütötte, fejét kiment az udvara és zokogott fájt anya szava. Nem értette, mi történik vele. Cili cicát vette ölébe s annak beszélt. Majd a tündérek is meg keresték s vigasztalták.

Anna csak sírt.

Ne sírj, majd idővel megtudsz, sok dolgot csinálni tudod most, hogy elindultál a növés útján, már nem lehetsz olyan, mint mikor kicsi voltál. Tudod, szüleidnek mindig kicsi maradsz annak ellenére, hogy felnősz. Ugyanúgy szeretnek, tanítanak. Anya most is csak tanítani akart. És ez meddig tart, honét tudom meg? Meddig lesztek velem.

 

Mindig veled leszünk, mind a cicád csak majd nem fogod megérteni mit is mondunk vagy mit is mondanak, akkor már nagy leszel, és nem leszel egyedül. Lesznek barátaid olyanok mind te. Csak légy szófogadó, ne félj kérdezni anyától. Beszélgessél velük, de ne említsél olyant, mit nem tudsz megcsinálni, vagy tudod, hogy ök. már nem hisznek benne. Próbálj az ö szemükkel nézni és az ö fejükkel gondolkodni. Most törüld le a könnyed s menj anyához és légy a régi lány ki imádja szüleit. Mi ott leszünk, segítünk, senki nem érti szavunk s senki nem lát csak te. Így könnyen ott vagyunk veled. Tudjuk nehéz, de majd megérted, majd mutatunk valamit.

 

Jó, rendbe, letörölte könnyét és bement anyjához a konyhába. Egy darabig csak állt, míg így szólt: anya ne haragudj, szeretlek, kélek, segíts, taníts engem. Anya meglepődött lánya szavain.

 

Rendbe. Ide a székre másszál fel és meg beszélünk mindent.

 

Jó én, hallgatlak.

Mire anya megfordult a kályhától egy durranásra lett figyelmes. Anna felborult a székkel. Anya szólongatta becézgette, de semmire nem válaszolt. Átszaladt a szomszédba, hogy segítsenek néki, mert baj van. A szomszédban való családnál tizenhárom lány és egy fiú volt. A nagyobbik gyerek az orvosért futott, hogy jöjjön, mert Anna leeset, és nem mozdul. addig Anna anyukája Margit mosdatta arcát, de nem is moccant. Gábor a szomszéd feltette az ágyra, Margit kérem, ez a gyerek nőt nem is keveset.

 

Igen tudom

 

Elnézést kérek, van, egy halom holmi mi nem kell, nekünk elfogadnák? Őneki még jó lesz.

 

Szívesen segítünk.

 

Nem értem önt nem tudnak elfogadni bennünket most meg felajánlja a ruhákat hisz kérlelnem kellet, hogy jöjjön át segíteni.

 

Igen tudom, bocsánatot kérek. Beszélgetésüket az orvos kopogtatása zavarta meg. Anna még mindig eszméletlenül feküdt. Az orvos mindenkit ki küldött a szobából, hogy megvizsgálhassa a gyermeket. Majd nem sokára kijött a szobából. Asszonyom nincs, nagy baj úgy látom beütötte a fejét és lett egy dudor és felrepedt a fejbőre bekötöttem csak várni kell, majd magához tér. Körülbelül legkésőbb holnap reggel egy kicsit majd félrebeszél, de nem kel meg ijedni.

 

Köszönöm mivel tartozok?

 

Semmivel, és míg el nem felejtem, Annát a magassága véget is meg néztem, de nem találtam semmi baját.

 

Azt mondja, lehet olyan, mint egy saját korú gyerek?

 

Igen semmi ellentmondás nincs benne.

 

Értem köszönöm. Anya közben apáért küldött ki sietve közelített haza. Mikor meglátta Annát bekötött fejjel ráborult és siratta mi történt anya?

Anya röviden elmondta. De apa csak kesergett. A tündérek közben cselt szőttek. Este elviszik Annát Tündérországba, hogy megtanuljon dolgokat. Anna eszméletlenül feküt ágyán semmire nem emlékezve.

Tündérország

A nyárvégi széljárta táncát mikor csillagok ragyogták be a felleg sötét függönyét. Anya aggódóan dőlt le az ágyra. Apa ült lánya mellet és imádkozott. A tündérek vártak majd megjelenve felfogták hátukra és szálltak Annával Tündérországba. Anna ragyogó szemmel nézte a csillagok képét. Ahogy a Nagymedve a tejút és más csillagból rajzolódó világ mosolygott rá. Elérve célját gyönyörű mosolygós, csilingelő gyümölcsösön keresztül repültek be, tündérországba itt leszállt Anna. Elképedve látta a sok boldog kis tündért, ahogyan a szivárvány nyújtót csúszdán csúszkáltak égig szálló kacajjal. Gyere, Anna próbáld ki nagyon jó játék. A vendég ránézet a vendéglátójára ki biztatta, hogy menjen nyugodtan és játszón majd utána megmutatják a többit. A kicsi lány csatlakozott a játékhoz. Megunva a holddal dobálóztak. Próbálták a csillagokat eltalálni. Mikor eltalálták hulló csillagként peregtek a földre. Nem sokára elmentek a tóhoz hol hattyúk úszkáltak a tükör tiszta vízében. Sokféle hal és tavirózsa volt ott a tónak szélében egy barlang volt ahol a vízi tündér lakott. Ő volt a vizek és élő világukért a felelős. Földig érő fekete haja, mint egy szűrő szűrte a vizet csak meg kellett haját rázni.

Arrébb haladva egy idős tündér fogadta őket az erdő királynéja volt. Ki elkezdett peregni enyhe szellőt korbácsolt, minél gyorsabban forgott annál hevesebbé nőtte magát. Így fésülte át az Országot vigyázva a friss levegőre. Anna csak ámult és bámult.

Majd eljutott az iskolához hol tündérek tanultak. Volt babszem nagyságú, volt egész parány, de voltak kisebbek és nagyobbak. A nagyságukhoz megfelelően tanultak dolgoztak. Mindenkinek meg volt a dolga. Volt ki magot válogatott és volt ki csomagolt. S voltak kik ültek s volt ki préselt. Hisz a szárnyuk erős volt segítve egymást mindenbe. Tovább haladva egy ének ütötte meg a fülét.

Nem tudok nem gondolni rád.

Mind tavaszi szellő úgy susogtál. Át járva testem minden zugát. Beloptad magad, mint nyári napsugár. Hisz így szeret az egész világ. E érzés nélkül nem ölellek át.

Mond mi ez a dal, oly csodás?

 

Ez a szeretett tündér dala ő néki ez a dolga, hogy mindenkinek színes és gazdag szeretetben telő perce legyen, ő tanít meg szeretni. Csak suhintani kel a pálcával.

 

Értem csak azt nem akkor a többi dolog, hogy van? A szomorúság a könny és a fájdalom az egészség és a többi.

 

Arra is választ kapsz, de oda nem velünk mész, hanem egy unikornis visz és hoz vissza.

 

Talán csak álmodom, vagy valóság, csak azt nem értem miért fáj?

Gondoltam nálad jár, testem fájdalom járja, át szememben a könny szalad, mint erdőben a kis patak. Tündér mi ez? Mi itt bent ennyire fáj. Nem értem ezt itt a valóság?

 

Nem, amit látsz az más, mint, amit érzel. Látod a mosolygós szőlőt?

Gyere, megmutatom és lementek a gyümölcsösbe itt látod.

 

Igen.

Most nézd ott a nevető alma a csilingelő körte. Vagy nézd azt a szépséget mutató epret és málnát. Bejártuk a kertet mi tiszta üde világ. Mi nekünk a boldogság. Látod és érzed, a szivárványból készült csúszdát mi átöleli országunkat. Jártál cicavárosban. Beszéltél velünk, s a hangyákkal és még sok mindenkivel. Most megmutatok egy fontos dolgot, a lelki- ismeretet és a szófogadóságot. Bevitte egy hatalmas tükörből álló épületbe ahol számtalanul sok tükör volt minden színben. és formában. Hibás és egészséges egyaránt. A falon egy érdekes írás volt fel írva.

 

Tündér mi van oda írva elolvasod nekem.

 

Igen, ha szeretnéd. Egy vers a tükörről.

 

És elmondod nekem, hogy mit jelent és miért így van írva?

 

Természetesen, ha szeretnéd.

 



 



 



 

 



 



 



 



 



Szóval Annácska ez egy tükörvers, de nézd, ott mellette le van írva emberi nyelven. Ez itt egy titkos írás, ha ránk találnának, semmit se tudjanak rólunk így vigyázzunk magunkra.

Szóval, ha én mondom, nem hiszik el, hogy vagytok?

Ez így van, csak egy bizonyos korig láttok, s hallatok, rólunk tudod felnőtt korban, ha jó történik, vagy minden rendben működik, azt csodának mondják vagy szerencsének perig azok is mink vagyunk.

 

Értem.

 

Na, nézd ott a vers azon a tükrön.

Anna elfordította fejét és egy homályos tükrön látott betűket.

Az apud lelke és szomorú most aggódik érted mind anya ott mellette a kissé homályos tükör.

 

És mért tudják, hogy veled vagyok?

 

Nem tudják és most te ott hol fekszel betegen.

 

Ez érdekes, és hogy vagyok akkor itt?

 

Majd meg érted még kicsi vagy.

A tükör

Egy tükör mi oly fényes,

Megtört ékes fénye.

Gördülő könnyek tükör képe,

Szomorú tekintett, mereng a lélekbe.

S halovány remény, él benne,

Hogy egyszer visszatér fénye.

Hiába törlöd ezer féle képen

A homály visszatükrözi a régi képet.

 

Látod ezek a kicsi tükrök a ti lelki világotok. ha rosszat tesztek, akkor olyan repedés lesz rajta, sajnos ezt a boldogság tündére se tudja be gyógyítani így vigyáznod kel, hogy ne torzuljon lelked.

 

Értem.

 

Gyere, mutatok neked valamit és egy hatalmas üveg palotába vitték hol drágakövek helyett gyönyörű üveg csengettyű volt felrakva. Anna ámulattól elakadt lélegzettel követe a tündért. Ez itt a szófogadóság terme, Ezek itt elől a felnőttek é közötti kapcsolat egymáshoz kötödését mutatja. Ott hátul más korosztályt mutat meg.

 

Megfoghatom?

 

Ezeket ne, mert van, mi megsérti kezed. De a tiédet igen, és odavezette egy kissé csorba alakú csengettyűhöz. Ez a tiéd, ha szeretnéd meg érintheted.

 

Köszönöm tényleg az enyém?

 

Igen a tiéd.

 

És mért oly csorba, miért ilyen a széle?

 

Azért mert nem fogadtál szót vagy, mert szüleidet megbántottad.

 

Értem, nagyon érdekes.

 

Gyere, felmegyünk itt a lépcsőn és meg ismerhetted a dalt éneklő testvérünket. ne lepődj meg, ha az úton találkozol magadnál kisebb lényekkel.

 

És ők ki?

Őket ti úgy ismeritek, hogy manók. Ők varrják a ruhákat és az ajándékokat is ők csinálják s viszik ki.

Felfelé a lépcsőn igen csak kinövésű hegyes orrú és fülű emberkék szaladtak.

Aranyozott kövekkel kirakott kelmét cipelve. Színes ruhájuk nagyon hasonló volt mind a szivárvány min csúszkáltak és játszottak. Továbbfolytatva az útjukat a lépcső tetején egy tiszta ámulatba ejtő vakító fényű terem volt abban egy gyönyörű vörös hajú tündér kinek oly sugárzása volt mind a napnak. A szobában távcső és egy nagy gép volt min a sors filmjét lehetett meg nézni. Egy polc mi tele volt porokkal és mindenféle pálcával.

 

Gyere, ne félj, tőlem gyere közelebb.

A kicsi lány megfontolt léptekkel lépett oda, majd illemtudóan köszöntötte. Majd a távcsőhöz vezette és megkérte nézzen bele.

Anna döbbenten és meglepetten látta szüleit

 

Na, mit látsz?

 

Apát és anyát az ágyamnál azt hiszem sírnak. De mért?

 

Azért mert aggodnak érted, mert most beteg vagy és ott fekszel. Csak a lelked és nem a tested jött el hozzánk.

 

Ezt nem értem, de nagyon érdekes.

 

Igen ezt hívják, álomnak. Mikor alszol, és közben valamit álmodsz, és mégis valósnak gondolod. Épp úgy, mint miket is valósnak gondolsz. Tudod, ritkán történik meg, hogy igazzá váljon, az mit álmodsz, ha csak nincs olyan adottságod hozzá.

 

Értem már, majdnem, de mégsem.

 

Nem baj, na, nézd e filmet és akkor talán.

 

Jaj hisz ez én vagyok és anyáék. Meg nem tudom, de olyan érdekes az a fényes pont ott velem szemben.

 

Igen ö a tündér.

 

De mért nem látom?

 

Azért mert mi csak a képzelet szüleményei vagyunk.

 

És miért van vége?

 

Rajtad múlik, hogy mi lesz a folytatás a szeretet mi szívedben él a tisztelett mit szüleid tanítottak az okosság mi meg tanítót, helyes dolgokat mi nagyon fontos.

 

Értem és nem feledem szavaidat.

 

Rendben

 

Gyere, még sok mindent van, és nemsokára vissza kell menned.

 

Igen elköszönt és újra elindultak. Kivárta őket két csodálatos hófehér szárnyas ló minek szarva is volt. A tündér egy ruhát varázsolt a lányra majd egy pálcát adót neki. S ellátta minden hasznos tanáccsal. E pálca segíti a repülésben, ahogy suhogtatod, úgy haladtok. A ruha védelmet ad. De vigyázz, mert ha nem jól használod a pálcát vagy megszólalsz, esetleg leszállsz valahol, akkor sajnos ott maradsz, és akkor mi nem tudunk segíteni.

 

Értem.

– Na, akkor szálljatok és felült a lány a ló hátára. Kik repültek vele. Kapaszkodj, indulunk.

– Te tudsz beszélni.

 

Igen, ha nagyon muszáj. Nem sokára beértek egy nagy fekete erdőn hol olyan hideg volt, hogy majd lefagyott az orrocskája. Bár merre nézet csak a kopár sivár csend lakott benne. Anna egyre nehéznek érezte a lelkét és így megrázta pálcáját. Heves mozzanattal elhagyták az erdőt. Betérve egy hatalmas hegyhez minek keskeny szája szippantotta be őket. Alattuk izzó vörös szőnyeg s valami érdekes ájultságba hívó hang csalta őket. A hőség és e hang egyre elviselhetetlenebbé vált, ahogy mentek kifele úgy bugyogott Tetején nagy szemű zöld madarak itták levét.Egy kicsikét attól távolabb sok fekete gombócot látott táncolni minek fehér selyemruha nézett ki a szoknyájuk alól éktelen vihogással táncolták körbe a tábortüzet. Mellettük egy sokfejű sárkány két üst alá tűzet lehelt a sárkánynak testén ruhája csak úgy feszült. A boszorkányok találkozóját a békákból alakult zenekar ékes dala festette alá. A fal mellett söprűk családját lehetett látni két hatalmas sárkány társaságában beszélgettek.

Anna sietve hagyta el barátjával ez éhes szájú hegy gyomrát. Odakint az enyhe szellő lágy simítása törülte le az izzadtságot homlokáról. Az utazó szeretett volna, megpiheni, de keze rágörcsölt lova nyakára. Nem sokára vakító fény zavarta meg látását. Lejjebb ereszkedve látta rengeteg színű virágcsábító szépsége csalogatta a lányt. Tövében sokszínű arany palota minek udvarán hatalmas pléd volt leterítve a zöld szőnyegre, s ez en rengeteg finomabbnál, finomabb falat kínálták magukat. Ízletes sütemények lenyűgöző szépségüket kínálva terültek el az ezüst tálcákon. Valami ámulatba ejtő ének csábította minek lova se tudót ellenállni. mire leszálltak volna eszébe jutott a tündér szava és látta ruhája foszlását. Így sietve meg rázta veszőjét s a ló emelkedett egyre feljebb, mire egy magas fekete hajú herceg szólt utána. Ne menj, kérlelte gyere, vissza anyud biztos örülne, ennek a sok szép virágnak gyere, szedünk, tudom, hogy te is ezt szeretnéd. Addig sem leszek egyedül. Tudod, hozzám senki nem jár, s országomat se látogatják, ezért hívják magány országának. Anna lehunyta szemét nem akart látni és hallani. Kinyitva szemét körülnézve látta, ahogy a virágokra a nap rávetette fényét még vakítóbb és csábítóbb volt mind mikor ide érkeztek. Majd mély sóhajtásba adta szavát. Mikor érezve lába nehezedését mélyen beleharapott szájába. Érezte lova nehezen repül és ö lába is sziklaként nehezedet el. Átrepülve az országot egy hatalmas mezőre értek hol éneklő almától csilingelő szőlőtől kínálkozó csodálatos gyümölcsös fogadta. Majd döbbenten látta a félig ló testből kinőtt embereket. E országot hatalmas emberek őrizték kiknek csak egy szeme volt. Anna meg rémült a látványtól hisz nem oly messze egy nagy kéklő tenger vette körbe minek szirtjén szírének hangja csalogatta. Rémülten pálcájával suhintót vissza kapta erejét. Egyesülve két unikornis. visszafordította lovát Tündér ország fele. Félve szívében hogy itt ragad. E szörnyetegek észrevéve üldözőbe vették. A ló csak nagy nehezen tudott elrepülni előle. A ló épp, hogy csak mozgott-erőt gyűjtve hazafelé. A semmiből hatalmas madarak repültek elő a sárkányok társaságával támadva Annát. A lova szárnya és teste a harcban meg- sérült. Ereje fogytára csökkent mikor egy sereg hatalmas fehér madár került elő zöld ágakat hoztak csőrükbe mit a lóra ejtettek majd szembe szálltak a sárkányokkal. Így segítettek a lánynak és lovának. Már azt gondolták, hogy vége mikor nagy dörgés és szikrát szóró járgányok közeledtek feléjük csúfnál csúfabb boszorkánnyal csak úgy zúgtak utánuk. A legcsúfabb hatalmas orrú nagytestű fekete boszorka kinek arca rücskös és oly ráncos mind a fa kérge egy hatalmas sárkányon repült. Annáékat táncoló tűz nyelvvel tüzelte. Így üldözték egyre többen vették üldözőbe őket. Anna érezte egyre gyengülnek és kimerültek kétségbe esetten elkezdett pálcájával hadonászni, míg a pálca kezéből eltűnt. Lova megfeszítette magát sörényét égnek állítva szelte a hatalmas barlangot bevergődve a hideg erdőbe. Az utazó ruhája csak egyre jobban foszlásnak indult. A ló már csak apró mozzanatokkal vánszorgott tündérország felé. Az utazok csapzott kimerült állapotban zuhantak be a tündér lábához.

Anna keservesen sírt.

 

Mi a baj mért sírsz?

 

Elvesztetem a pálcát és a ruhát tökre tettem a lovat-mit kaptam

 

Semmi baj és tetszett, amit láttál?

 

Nem szörnyű volt.

 

Elhiszem, a kérdésedre azok voltak a válaszok

De most gyere, mert a többiek várnak, ha akarsz, tisztálkodj meg pihenés képen. És ha akarsz, indulhatsz haza vagy maradhatsz velünk.

 

Köszönöm, de én inkább megyek Apa és anya várnak rám.

 

Igen már nagyon aggodnak érted, siess, vigyétek testvéreim.

 

Rendbe felfogták s elindultak haza a gyermekkel.

A boldogság

Anna szemét nyitogatta. Apa és anya simogatására, na, te kis angyal szólj, kélek végre. Szeretném hangod hallani apró kezed ölelését érezni.

Anna tágra nyílt szemekkel mosolygott

Anya felkiáltott hála az Úrnak igaz apja.

 

Igaz anya.

Gyere te kis sózsák és boldog öleléssel felvette apa ölébe. Anna csupa víz volt.

 

Kérsz valamit kincsem?

 

Nem köszönöm fáradtnak és gyengének érzem magam.

 

Nem csoda hisz beteg vagy és magas lázad volt.

De áthúzom az ágyadat és aludhatsz, tovább apa elmegy az orvosnak szólni, hogy felébredtél. Készül apa neked meg lepetéssel, de azt majd csak később kapod meg. Nagyon sokat dolgozott rajta.

 

Értem

 

Na, gyere anya áthúzta az ágyad visszateszlek. Anyja egy alumínium lavórba vizet hozót és letörölgette Annát majd friss hálóinget húzott rá.

 

Anya mért van bekötve a fejem?

 

Nem emlékszel rá?

 

Sajnos nem.

 

Feldőltél a székkel és beütötted a fejed és elájultál.

 

Igen értem.

 

Akkor megnéz a doktor bácsi, és ha lehet, akkor holnap felkelhetsz.

 

Rendbe apa elment már az orvosért. Anya a konyhába ételt készített. Anna a tündéreket kereste a szemével sehol se lelte és nem látta őket. Szólongatta, de nem szóltak vissza. Csak Cili cica sétált a földes szobába és közben nyávogott. De a kicsi lány nem értette. Így azon törte fejét, hogy valójába mi is volt ez az egész álom vagy valóság. Nagy töprengésében a doktor bácsi zavarta meg.

 

Szerbusz, Annácska.

 

Hogy vagy?

 

Köszönöm jól.

 

Fáj a fejed?

 

Cseppet és hányingerem van.

 

Az természetes ebben az esetbe hisz nagyon beütötted a fejed.

 

Igen anyáék mondták.

 

Akkor megvizsgállak.

 

Rendben.

Majd félóra elteltével kijött a szobából az orvos kinek erősen kopaszodott feje közepe. Járása korát meghazudtolóan fiatalos volt. Termete magas sármos szeme gyönyörű kék mind a tenger.

 

Kérem, ne aggódjon

 

Tessék, foglaljon helyet

 

Köszönöm

 

Felírtam ezt a két kanalast kérem, váltsák ki és kétszer adjanak belőle. Lassan sétálhat kicsit és napról napra nőhet a táv. Ha rosszabbodna, mit kétlek, akkor szóljanak. Előfordulhat, hogy félrebeszél, de nem kel meg ijedni semmi baja.

 

Értem köszönöm. Elköszöntek egymástól és távozott az orvos. Anya húslevest vitt lányának. Apa késő este érkezett haza. Anna boldogan mosolygott. Szemében még- is ott ragyogott a fájdalom könnye. Apa össze visszacsókolta szeme fényét. Megfésülte gyönyörű hosszú haját és visszafektette lányát a frissen keményített vánkos huzatra.

Másnap reggel borongós időre keltek. Anna nagy szemekkel vette észre, hogy apa nincs a szobában. Lemászott az ágyáról és a füttyszó fele vette az irányt. Apa a konyhában a lavórnál ált borotválkozott és boldogan fütyörészett. Anna mosolygott s visszaosont a szobába, az ágyába. Apa meleg tejet vitt a szobába nejének meleg teát. Jó reggelt angyalkáim ti kis hétalvók hoztam nektek valamit. Anya nagyot nyújtózkodott és mosolyogva elvette a nekihozott teát. Gyere, te kis tündér itt a jó meleg tej igyál.

Apa fütyülj még olyan jó hallani. Aztán ha felkeltetek elmehetünk sétálni.

– Rendben apa kérhetek valamit.

– Igen te kis tökmag.

– Menjünk arra hol nyuszit fogtam.

– Rendben, de ezt a cicabajuszt letöröljük.

– Jó apa beleülhetek, az öledbe bújhatok?

– Hogyne gyere te kis gyöngyszemű sózsák és kivette az ágyból. Annácska boldogan karolta át apa nyakát. Lábát apa derekán kulcsolta össze. A gyermek boldogan kiáltót anya levágta apa a szakállát.

– Nem mondod?

– De nem bök, nézd, és még dúdol is.

– Apja tényleg?

– Igen anya hisz meg gyógyultunk nézd lányunkat.

– Nahát, ez igaz Áldott, szép napot mindenkinek.

– Viszont kívánom neked is drága hitvesem.

Öltözzél, bogárkám aztán elmegyünk oda ahol a tündért láttad és nyuszit fogtál. Anna csak mosolygott.

Felöltöztek majd szakajtóba ételt csomagoltak, na akkor menjünk. Kicsi lány boldogan sétált szülei között. Egyik kezével anya kezét másikkal apa kezét fogta. Néha meg hintáztatták. A szellő lágyan simította arcukat. Angyalok könnye perget apró cseppekben. Apa siessünk, elázunk.

 

Dehogy majd bemegyünk, a barlangba hol a tündérek bekészíttetek a tüzelőt és nagyot nevetek. A kicsi lány boldogan látta apa jó kedvét. Gyöngyszem ott a bokor látod?

– Nézd meg nincs rajta tündér? Vagy nyuszi család előtte.

– De apa és mosolygót neki álltak fogócskázni égig szóló kacajjal. Majd újra indultak az eső egyre hevesebb re vette léptét. Zizegtek a levelek suttogtak az ágak nyugalmat sehol se találtak. Apa lehajolt gyere, só zsák ide a hátamra hamarabb elérjük a barlangot. és így nem ázunk el. Anya Berlinen kendőt terített a vállára és ezt húzta fejére is. Így értek a barlanghoz. De most csak a múlt jelei jelezték, hogy ott jártak a hamu széttiporva sehol egy ág se más.

– Na, most nem hoztak a barátaid betüzelőt és nevetett, perig jól esne a meleg.

– Apja hagyd, ezt a gyereket ne szekáld.

– Nem szekálom, csak lassan azt gondolom, tényleg vannak és nevetett a kicsi meg apján derült.

– Apja megártott a szél vagy be ütötted a fejedet.

Nem nincs, semmi bajom boldog vagyok, hogy ilyen családom van. Majd kissé alább hagyott az időjárás hideg esője és apró simítása. És úgy döntöttek, apa elindulnak az ajándék felé.

 Az ajándék

Udvara tele fenyőfával. A kertben csordogáló patak, mellette a kertben egy csűr volt. Na, a patakhoz szívesen jártak az állatok szomjukat oltani.

  • De gyönyörű itt minden!

  • Igen apa sokat dolgozott rajta.

  • Tudom anya.

  • Kincsem ez a ház a tiéd neked csináltam.

  • Apuci az enyém.

  • Igen otthon vannak a papírok is róla.

  • Menjél, fedezd fel, ha szeretnéd.

  • De apa nem félsz, hogy elveszek a rengetegbe és kacagott.

Kicsi elindult hátra a patakhoz, de hirtelen meg torpant,

  • Mi a baj csak nem rosszul érzed magad aggódva kérdezték szülei?

  • Nem gyertek, de csendbe ott nézzétek.

  • Mi van ott csak nem a tündérek? És mosolyogtak.

  • Nem nézd apa, anya ott a kis őz és mamája az etetőnél.

  • Igen tudom, menj nyugodtan.

  • Na, próbáld meg. Kicsi csillag elindult feléjük az őz felemelte fejét. Anna beszélt gondolva az őz érti, mit mond. De az anyamama ugatva szökkent egyet és eliramodott a kicsi utána. Nem messze nyuszik bújtak elő a fészernél, de vissza is húzódtak. Nagy csörtetés hallatszott az avarból tágra nyitott szemekkel nézte az avart, de nem látót, semmit. Apa odalépett és felvette egy pillanatra. Látod süni vigyázz, mert bők!

  • Megfoghatom?

  • Igen de

  • Tudom Anna keze hozzáért, juj!

  • Mondtam

  • Engedjük, el had menjen a családja után. Süni nagyot prüsszentett. Egészségedre és visszatették az avarba ki sietősen szedte apró lábait.

Anna csodálkozót rajta, hogy már az állatok nem beszélnek hozzá és ő sem érti meg őket. Visszatérve, csodálkozva állt meg az ajtóban és nézetbe, a házba. Majd lassan bement az ő szobája úgy volt, hogy ki lehetett az etetőhöz látni és a patakhoz.

A konyha mellett egy hatalmas fenyőfa állt a ház körül rengeteg pucér fa kínálta báját. Annáék sok időt töltöttek itt. Apa csinált egy kertet anyának

  • Itt mindenféle zöldséget ültethetek tavasszal meg virágot is. Majd a kukoricát meg felállítva rakjuk.

  • Miért apa?

  • Hogy minden állat hozzájusson így etessük őket.

  • És apa madaraknak is csinálunk etetőt?

  • Már van, nézd, ott ahol a cinke csipeget.

  • De jó köszönöm.

Majd asztalhoz ültek anya finom sültkruplit és tejet tett az asztalra a nyitott kandallóban a tűz táncolt, heves izzadság árasztotta meleg járta át a lakást. Elmondva az asztali áldást nekiláttak a falatozásnak az asztalnál.

Nem sokkára kopogtattak az ajtón. Tessék szólt ki anya.

Hát a 14 gyerek és a szomszéd ált az ajtóban.

Bemehetünk Kérdezte Gábor

– Jöjjenek, de hogy kerültek ide?

– Elnézést kerestük otthon magukat, de nem találtuk hát gondoltam eljövünk sétálni és meg nézzük e szép házat, mit Annácskának csináltak.

– És mit szeretne?

– Bocsásson meg, itt a kezem nyújtotta kézfogásra. Béküljünk ki legyünk jó szomszédok hadd játsszanak a gyerekek.

– Ám legyen, de nem mi bántottuk meg önöket.

– Igen igazságtalanok voltunk. Bocsássanak meg.

– Rendben, hát jöjjenek beljebb és üljenek le velünk az asztalhoz és fogyasszanak. Majd utána megbeszélünk mindent. Végezve az étkezéssel Anna boldogan mutatót meg mindent az új barátainak, kik boldog kacagással és zsivajjal töltötték meg e csendes lakást és környékét. Majd este együtt indultak haza. Ettől fogva elválaszthatatlan jó barátok lettek. Anna most értette meg igazán mind azt, mit a tündér mesélt neki és mutatót meg néki tündér országban. Már nem érezte egyedül magát, de az állatokat még jobban szerette, mint eddig és mindent megtett, hogy szülei soha ne legyenek bánatosak és szomorúak.

Kedves Olvasom

Egy szokatlan mesekönyvet tart a kezében, mi egy család életét gyermek fantázia világát próbálja meg ismertetni önökkel és elrepíteni a főhősünkkel, Annával. Cica városba, vagy Tündér országban. Mi reményem szerint a kedves olvasómnak kellemes kikapcsolódást okoz. E könyv kitalált története alapján született meg. Kívánom, legyen sok örömük és kellemes időtöltés. Remélem, tetszett e történet és te is ön is Anna barátja lettél.

A Szerző

Tartalom

Bánat………………………………………………………………………………………3

Egy vidám együtt lét………………………………………………………………………4

Nagy felfedezés……………………………………………………………………………5

A vihar……………………………………………………………………………………..6

Cica város………………………………………………………………………………….8

Megváltozót élet…………………………………………………………………………..11

Tündér Ország…………………………………………………………………………….13

Boldogság…………………………………………………………………………………19

Ajándék……………………………………………………………………………………21

Utószó………………………………………………………………………………………….23

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű…