Ha felnézek az égre,
s a világmindenségre
gondolok.
Tudom, egy parányi rész,
s egyszer majd semmibe vész,
hogy vagyok.

Látok, hallok és érzek,
s ha nem is mindent értek,
telt tüdő.
Lélegzem… pulzál, lüktet,
magával sodor, sürget
az idő.

Közép tájon, mondanám,
éppen a sors vonalán
haladok.
Születő lét, körforgás,
színek, illatok, ízek
és zajok.

Gyűjtök minden érthetőt.
Szerethetőn éltetőt
számolok.
Napfényem a bús égre,
gyerekek nevetése…
dúdolok.

Erő… újrakezdéshez,
hogy mindig volt, van és lesz,
hihető.
Fák, lombok suttogása…
Forrás, víz csobogása
hűsítő.

Madár fészkel, költ, s itt hagy
dallamot: Nem magad vagy
tudhatod.
Szárnyal vágy itt és távol,
s az otthon, lehetsz bárhol,
visszahoz.

14364892_1094816420605652_5437615239693985909_n

Ilona Zagyi Gáborné az Irodalmi Rádió szerzője. Pásztón születtem 1967-ben mint Drobnyák Ilona. Egészségügyi szakközépiskolában tanultam. Négy éve…