Szépen fejlődő pici palánták sütkéreztek a tavaszi nap éltető sugarában.Selymes szellő simogatta gyenge kis leveleiket. Szorosan bújtak egymáshoz ha vihar kerekedett, félve ölelték át egymást.
Az egyik palánta sokkal magasabb, szebb lett a többitől.Bizony hencegett is vele! Szép levelei szinte ernyőként borították be a többi palántát.Csodálták is a többiek, de megrótták pöffeszkedő viselkedése miatt.
Ez nem tetszett a szépséges palántának, még ki is gúnyolta a többieket törpeségük miatt.
Míg nem az egyik napon nagy vihar kerekedett.Vitt a szél mindent ami az útjába került.
Összebújtak a reszkető kicsi palánták félelmükben, kapaszkodtak egymásba, de a dölyfös palánta nem ereszkedett le hozzájuk, ő egyedül akart megállni a viharos szélben.
De a szél letörte szép leveleit, megtépázta, csúffá tette.Meggyötörve állt, társai szinte rá sem ismertek, de azonnal segítségére siettek.Támasztották testükkel, hogy életre keljen.
Teltek, múltak a napok. A kis palánták ölelése,a lágy szellő simogatása, a napsugár éltető ereje , életre keltette a megtépázott palántát.Szépen fejlődött, hálás is volt mindenért.Megköszönte társainak a törődést,a szellőnek a simogatást, a napnak az éltető fényét és melegét.
Így változott meg a hencegő palánta és élte mindenkit szerető boldog életét.

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet.…