Az áruházban nagyobb a tumultus, mint amit valaha tapasztaltam. De még csak november van, az Árgyélusát neki! Ráadásul kedd kora délután. Az ebédszünetemet direkt erre szántam, hogy eljöjjek a legközelebbi bevásárló központba és az újságokban kinézett egy – egy ajándékot megvegyem a gyerekeknek. Nincs ettől csodálatosabb érzés s szeretném, ha az egész világon mindenki megtehetné, hogy teli pénztárcával indul neki a karácsonyi ajándék vásárlásnak. Teli pénztárca ide vagy oda, mégis odahaza megegyeztünk, hogy csak egy- egy ajándékot kapnak a gyerekek. Próbáljuk úgy nevelni őket, hogy a szeretet ünnepét lássák a karácsonyban és ne anyu és apu tehetősségét. Eddig ez a terv sikeresen haladt, noha tavaly karácsonykor még csak gügyögtek, most már nagyobbak s kezdik érteni mi is az a karácsony. Azt mondtuk nekik, hogy ha jók lesznek, karácsonykor a fa alá ajándékot hoz a Jézuska és hálából este elmegyünk a templomba és imádkozunk érte. Megnézzük a templom melletti kis betlehemet, majd karácsony második napján elmegyünk egy otthonba, ahol árva gyerekek laknak, ahová ajándékokat viszünk. A gyermekek tudomása szerint a Jézuska a mi családunkat is megbízta azzal a nemes feladattal, hogy segítsünk egy kicsit neki és amit küld ajándékot vigyük el mi magunk az árváknak. Karácsony harmadnapján pedig a nagyszülőkhöz megyünk. Nálunk a Jézuskának írt levélben először is egy karácsonyfa volt rajzolva, nagyon figyelmesek ezek a gyerekek, mi lenne ha karácsonyfát nem kérnének, csak ajándékot? Úgy tudják egyébként, hogy a fát felöltöztetve bedobja a Jézuska az ablakon, utána pedig az ajándékokat. Ezt persze éjjel öltöztetjük fel, mikor javában alszanak. Kezemben szorítom a kívánságlistát és próbálom kivenni a karácsonyfán kívül mit is rajzolhattak. Egy babakocsi volt egy babával és egy összerakható sín vonatokkal. Csodálatosak ezek a gyerekek! Sosem mondtuk azt, hogy egy ajándékot kérhetnek, de próbáltuk az élet minden területén arra nevelni őket, hogy ne kérjenek túl sokat, érjék be a kevesebbel is. Erre talán a nagyszülőket nehezebb tanítani, mint a gyerkőcöket.

     A bevásárlóközpontban ámulatba ejt a játékosztály. Ilyenkor én is újra kislány leszek: lassan elveszem a sok rózsaszín ruhába öltöztetett baba között, s azon kapom magam, hogy simogatom egy baba fejét. Kislányom! És te csak egy babát kértél egy babakocsival? Szívem szerint én is vennék magamnak egy babát, csak úgy titokban… Akarom mondani neked, titkon abban reménykedve, hogy játszhatom vele én is és nem veszünk össze rajta kinél legyen a baba. Ha sokáig időzöm elkésem a munkából, de képtelenség ennyi csoda közül választani! Vékony, duci, nagyfejű, nagyhajú, kopasz, pisilős, sírós, éneklős, mesélős… Bőség zavara. A legegyszerűbbet szeretném, ami olyan, mint kislánykoromban a Ducibaba, akinek minden este egy szelet parizert tettem a szájába és reggelre elhittem, hogy megette. Holott inkább anyuék ették meg vacsorára, miután elaludtam. Kosárba a legegyszerűbbet, mégis számomra a legkedvesebbet és alig várom, hogy a kis hálás arcát láthassam karácsony este, mikor megkapja a csomagot. Még szükségem van egy babakocsira is. A legtöbb nagyobb, mint egy átlagos méretű kislány! Sőt, a legtöbb egy igazi babakocsijához hasonlít! A régi egyszerű babakocsik a játékok terén is divatjamúltak lettek. Van itt háromkerekű, tizen-egynéhány biztonsági csatos, a játékbaba ki ne essen a kocsiból. Bár mi sem fontosabb attól, hogy a négyéves kislányokat arra neveljék, hogy ha gyerekük lesz jól be kell csatolni őket a kocsiba! Próbáltam ezek közül is egy kicsi, mégis barátságos kocsit választani, természetesen amibe az újdonsült babája is belefér.

     Jöhet a vasút: fiús dolgokban sosem voltam otthon, de az évek múltával lassan beletanulok. Alig várom, hogy nagyobbacska legyen és legót vehessünk neki, mindig imádtam legózni! Nagy a választék, de ezeket nem lehet simogatni, méregetni, egy nagy dobozban vannak ezek a fiús játékok, csupán a dobozon található kép alapján tudok választani. Kosárba vele. Ennyi? De olyan kedves volt az a hintaló a sor elején. Méretben pont jó, leesni sem tudnak róla, felváltva játszhatnak rajta a gyerekek. Én is mindig ilyet akartam, mert annak az undok osztálytársnőmnek is olyan volt alsóban és a babazsúrjain sorba kellett állnunk, hogy hintalovagoljunk. Majdnem lemaradt a karácsonyi ezer darabos puzzle. Magunknak. Miután kibontogatta mindenki a csomagját a gyerekek úgyis egész este játszani fognak, míg az éjféli misére el nem megyünk, mi pedig újra gyerekként egész este kirakósozni fogunk. Az édesapjuk könyvet kap, mint lassan egy évtizede minden egyes karácsonyra. Az ő könyve is a kosárba kerül. Majd uzsgyi a pénztárhoz és szatyrokkal irány vissza a munkahelyre.

     Meggyújtottuk az utolsó gyertyát is az adventi koszorún. Édesapa még nem gyújtott egyet sem, az utolsó az övé lett. A gyertyafény mellett beszélgettünk az ünnepről. Elmesélték a gyerekek az oviban hogp1140651yan várták a karácsonyt. (Édesapa is elmesélte a munkahelyén hogyan várták a karácsonyt: temérdek munkával, amit az év végéig le kellett adni.) Míg a gyerkőcök fürödtek kipakoltuk az ajándékaikat immár becsomagolva a fa alá, majd én az Övét és Ő is az enyémet odatette a többi mellé. Törölközőbe bugyolálva szaladtak a fa alá a gyerekek és sopánkodtak, hogy miért nem szóltunk mikor jött a Jézuska, látni akarták. Felöltöztettük őket, majd leültünk vacsorázni. Jóízűen falatozták a gyerekek az édesapjuk halászlevét. Az utolsó falatig megették, majd jött a második fogás: rántott hal, krumplipürével, majonézzel. Ekkor már  a lurkók nagyon be voltak zsongva az ajándékoktól. Amint megették az utolsó falatot már futottak is a nappaliba. A hatalmas fenyő alatt szinte elvesztek a gyerekek. A csomagolópapírért kár volt, cafatokban hevert a földön és a kis lurkók az új játékaikkal szaladtak felénk megmutatni, mit is hozott a Jézuska. Énekeltünk. A régi dalokat, amiket mi is kislányként és kisfiúként énekeltünk a fa mellett, majd körbejártuk a fát, úgy zengtük a karácsonyi énekeket. Szerénynek tűnt az a pár ajándék, de a leggazdagabb család voltunk. Mert gazdaggá tett minket a boldogság és a szeretet. Majd előkerült hagyományosan egy nagy piros alma is: évek óta már négyfelé vágva.

Szabados Kinga az Irodalmi Rádió szerzője. Az "Év jogász írója 2016" pályázat hallgató- novella kategóriájának II. helyezettje.   …