Napok óta nagy izgalomban volt az egész állatkert, a kis zsiráf születése már nagyon közeledett. A Zsiráf mamát nem is nagyon lehetett már látni a kifutón. Az állatkert lakói és közönsége is egyre csak azt kérdezték Zsiráf papától: „Megszületett már a kis zsiráf?” meg azt, hogy „kisfiú vagy kislány?”. De Zsiráf papa próbált mindenkit megnyugtatni, hogy amint napvilágot lát a kis zsiráf bébi, egyből híre fog annak menni, ne aggódjanak.

Így is lett, két nap múlva a papagájok csak úgy röpdöstek össze-vissza, hogy minden lakónak elrikácsolják, hogy bizony a kis zsiráf megszületett. Persze, mindenki azonnal látni szerette volna és még több kérdéssel árasztották el a Zsiráf papát.

Zsiráf papa türelmesen válaszolgatott és nyugtatgatott mindenkit, hogy amint egy kicsit megerősödik a kicsi, mindenki láthatja majd.

Az állatkert igazgatója is kihirdette a nagyközönségnek, hogy a kis zsiráf megérkezett, jól van, makk egészséges, több mint  2 méter magas és kislány. Néhány hét és mindenki megcsodálhatja, a hosszú nyakát és a kecses lábacskáit.

Az állatkert lakói a szurikátákat leszámítva, türelemmel vártak. A három kis szurikáta kölyök akik sok fejtörést okoztak már a gondozójuknak, most is csintalanságon törték a fejüket. Ők ugyanis arra jutottak, hogy nekik most de azonnal találkozniuk kell a zsiráf bébivel, mi több, a legújabb játszótársuknak akarták őt.

Leno, Beno és Theo egy nap többször is kiszöktek, és odalopóztak a zsiráfokhoz, de úgy, hogy ezt senki sem láthatta. De annyi bátorságuk már nem volt, hogy be is menjenek a kis zsiráfhoz, leginkább azért, mert a mamája mindig ott volt mellette.

De aztán az egyik nap, amikor a szurikáták elmentek, hogy végre barátságot kötnek az új kis jövevénnyel, nem volt ott a Zsiráf mama. Leno, Beno és Theo nem sokat gondolkodott, két ugrás erre, egy szaltó arra és már bennt is voltak. Nagyon fürgék és ügyesek voltak, kivéveve Theot, mert Ő néha még a saját lábában is el tudott esni, hogy a magasabbra növő fűszálakról, ne is beszéljünk.

Mikor ott álltak a kis zsiráf bébi előtt, megállapították, hogy nem is olyan magas, meg nem is olyan nagy. El is bizonytalanodtak, hogy hát hogy fognak tudni, így vele játszani. Halkan pusmogtak, mert a kis zsiráf aludt még.

Majd hirtelen Theo, ahogy éppen zsörtölődött, hogy nem jól választanak játszótársat, rálépett egy fadarabra, erre a kis zsiráf hirtelen felébredt, és egy hatalmas ugrással talpra állt.

A szurikáták persze annyira megijedtek, hogy meg sem tudtak szólalni, csak álltak és nyakukat majd kitörve nézték az igencsak magas „kis” zsiráfot.

Leno, odasúgta Benonak, hogy „ez bizony magas”

  • Ahh, de lehet, hogy csak túl közel állunk hozzá – okoskodott Leno

Lassan, óvatosan miközben a kis zsiráf hosszú szempilláival pislogott rájuk, elkezdtek hátrálni.

Ahogy mentek egyre hátrébb, a kis zsiráf, már valóban nem volt olyan félelmetesen magas, de ekkor megszólalt.

  • Most meg hova mentek? – érdeklődött álmosan
  • Csak gondoltuk hagyunk inkább aludni – jelentette ki Leno
  • Ne haragudj, hogy felébresztettünk – kért elnézést udvariasan Theo
  • Semmi baj, miért jöttetek?
  • Szeretnénk veled játszani! – mondta lelkesen Leno
  • Ez remek ötlet – csillant fel a kis zsiráf szeme
  • Hogy hívnak? – kérdezte Leno, aki ha nagyon muszáj volt akkor sem tudott csöndben maradni
  • Még nincs nevem.

A három kis szurikáta hatalmas nevetésbe tört ki.

Leno alig tudott beszélni nevetés közben, de azért igyekezett:

  • Hogy hogy nincs neved? Tán elveszett? Csúfolódott Leno.

A többiek Leno pimaszságán felbátorodva nevetek tovább.

  • Nincs, és nem is volt. És most menjetek innen. – sértődött meg a kis zsiráf
  • Jaj, ne vedd úgy a szívedre, vigasztalta Theo, majd mi kitalálunk Neked egy nevet.
  • Meg is van, mondta Leno – Legyél „Lenke”… „Nevetlenke”-nevetett tovább a három szurikáta

Leno mindig ilyen volt, csúfolódott amikor csak lehetett, ezért sem volt túl sok játszótársuk az állatkertben.

A kis zsiráf megelégelte a dolgot, és a mamájáért kiáltott sírva. A Zsiráf mama nagyon gyorsan oda is szaladt, és amikor meglátta a három rosszaság szurikátát, nagyon mérges lett. Megdorgálta őket amiért ott vannak, hiszen még túl kicsi és gyenge a kis zsiráf ahhoz, hogy látogatókat fogadjanak. El is zavarta Őket.

Nem értette a Zsiráf mama, hogy miért sír a kislánya, de gondolta, hogy csak megijedhetett a három kis kópétól. A kis zsiráf nem is mondta el mi történt. Teltek múltak a napok, egyre erősebb lett a kis zsiráf, így az állatkert igazgatója kihirdette, hogy néhány nap és meg lehet tekinteni az állatkert legfiatalabb tagját a kis zsiráfot.

Mindenki várta már a nagy napot, ami egy szép szombati nap volt, amikor amúgy is rengetegen szoktak ellátogatni az állatkertbe. A bemutatkozó nagyon jól sikerült, a kis zsiráf nagyon élvezte, hogy a figyelem középpontjában lehetett. Fel s alá szaladgált a zsiráf kifutón a közönség nagy örömére. A szurikáták is figyelték a helyes kis zsiráfot, és már nagyon bánta Leno is, hogy olyan szemtelen volt.

Elhatározták, hogy bocsánatot fognak tőle kérni. Sokat törték a fejüket, hogy hogyan is és mivel tudnák a legjobban kiengesztelni a haragos kis zsiráfot.

Első próbálkozásuk az volt, hogy küldtek neki  egy szép labdát, a kis zsiráf játszott is vele, nagyon szerette, mindaddig amíg meg nem tudta, hogy ezt a szurikáták küldték neki. Akkor egy olyan nagyot rúgott a labdába, hogy az úgy ahogy van kirepült az állatkertből.

Másik nap úgy gondolták, hogy egy kis csokival fogják jobb belátásra bírni, de ez a tervük sem jött be, pedig ezt személyesen akarták átadni. De amikor a kis zsiráf meglátta Őket, sarkonfordult és bement a kuckójába.

Mindeközben a kis zsiráf sikere töretlen volt, az Állatkertbe csak úgy özönlöttek a látogatók, kicsik és nagyok de még a felnőttek is a vidám kis zsiráfot akarták látni. Ezért az Állatkert igazgatója kihirdette, hogy a kis zsiráf nevére lehet szavazni egy héten keresztül, és egy hét után azt a nevet fogja kapni a kis zsiráf, amit a látogatók megszavaznak neki.

Az első név: Janka volt, a második Pegi, a harmadik pedig Virág. Szavazott is mindenki lelkesen.

Közben a szurikáták nem adták fel, érezték, hogy egy örökre szóló barátság lesz az övék, csak valahogy meg kellene bocsájtania a kis zsiráfnak.

Nagyon közeledett már a névadó napja, gondolták a szurikáták, hogy akkor csak úgy elé állnak, és majd megdicsérik az új nevét, és akkor majd minden rendbejön. De a kis zsiráf megüzente nekik, hogy nem akarja őket látni.

Ekkor Lenonak egy remek ötlete támadt.

  • Vigyünk neki virágot, a lányok mindig odavannak a virágokért.- vigyorgott Leno

Mindenki helyeselt, így egyik nap odamentek és vittek neki egy kamilla virágot, de a kiszsiráf hátat fordított és elment. Aztán másik nap vittek neki egy pitypangot, de az eredmény ugyan az lett.

Órákat csak tanakodtak, hogy hogyan és merre és miért… Amikor is Beno, aki tényleg csak vész esetén szokott csak megszólalni, vagy még akkor sem, előállt egy remek ötlettel.

  • Olyan virágot kellene neki vinnünk ami különleges és csodaszép – mondta Beno
  • Jó, rendben, de honnan szedjünk mi olyat- nézett körbe tanácstalanul Leno
  • A növénykertből – kiálltott fel Theo

Mindannyian vigyorogtak, hogy ez mennyire zseniális ötlet és meg is tervezték, hogy még a névadó előtti napon megszerzik a növénykertből a legszebb virágot, és elviszik a kis zsiráfnak.

Így is lett, nagy nehezen jutottak csak be a növénykertbe, Theo többször elesett, leesett, átesett valamiben és valami és valamiről, de sikeresen bejutottak. Ott egyből meg is találták a legszebb virágot a világon, ami egy hatalmas kék virág volt, óriás nagy szirmokkal. Az egész virág olyan nagy volt, mint a három szurikáta együtt. Gondosan megnézték, hogy milyen virág is az, bár olvasni nem tudtak, de a veszélyt jelentő jeleket felismerik, de ez bizony nem volt veszélyes, így már le merték szakítani. Beletelt jó néhány percbe, mire le tudták szakítani, egyik vonta, másik tolta, a harmadik meg csak állt és okoskodott.

Amikor bezárt az állatkert elindultak a kis zsiráf felé. Hárman húzták, vonták, cipelték, próbálták mindezt feltűnés nélkül véghez vinni, de már az egész állatkert tudta, hogy a szurikáták egy gyönyörű, hatalmas virágot cipelnek a zsiráf bébinek.

Amikor odaértek, a kis zsiráf mosolygott, hogy a három huncut szurikáta ki sem látszik a szirmok alól, és azon, hogy mennyire szép az a virág. De nem adta olyan könnyen a bocsánatát. Kicsit még álldogált, nézegette jobbról, majd balról. Majd ráfújt egy nagyot, amitől a szurikáták majd feldőltek a nagy virág terhe alatt. Majd amikor a szurikáták már majdnem feladták, a kis zsiráf nagyra tátotta a száját, és hammm bekapta a csodaszép nagy virágot. Tele szájjal, kissé csámcsogva a kis zsiráf csak annyit mondott:

  • Bocsánatkérés elfogadva.

Mindenki nevetett, az összes állat az állatkertben, de még a gondozók és minden ott dolgozó is aki látta a jelenetet.

Ettől a naptól kezdve a kis zsiráfot Virágnak nevezték el, és másnap nagy névadó ünnepséget tartottak.

A mai napig nem lehet tudni, hogy a közönség milyen nevet adott volna a kis zsiráfnak.

 

 

Rajki-Kiss Andrea az Irodalmi Rádió szerzője 1979-ben születtem Nagyváradon. Az irodalom szeretete nálam sajnos csak a felnőtté válásommal…