Posted by
Posted in

Napra, nap…

Napra, nap, Évre, év. Boldogság, kedv és öröm, Látni cseperedve magzatunk. Tükör mely ősz szálat is mutat, Nyugágy, bámulni felhőt huszárosat. Aggódni kamaszok forradalmi kedvén, Látni utunk még messzi végét. Mert életünk csak kölcsön, Mely lassan visszajár. De voltunk, kis nyomot hagytunk, S, kevesebbe is belehaltak már.

Posted by
Posted in

Marci aki nem Karinthy, még is tudja mi a slam poetry.

Marci ki költő Hevesen, Slam poertyjét kivonta fényesen, Csatát, csatára vív, S szavak dőlnek, bálványok rendesen. Anamorf kardját forgatva kényesen, Kaszabol napra nap, Hajtja ifjonti vér, Költő ,ki nem henyél, Mit neki mirtusz vagy babérkoszorú, A hit számra a tanú. Legyen az színház vagy verseskötet, Egyre megy, a cél eszközt teremt, Ki ír, s közben […]

Posted by
Posted in

Lenne kedvem, csak úgy…… vers, régi dallamokra.

Mi szépen össze gyűltünk, itt barátaim. Lábunkon, papucs kezünkben sör. S, mi lelkünkben gyötör az a gond. Már Cief Brody sapkája sincs, kocsma nyelte el, Pingálunk arcunkra színes tintákat, Fekszünk ágyakban majd felkelünk. Vagyunk, mert létre hoztak, S e lét még araszolgat. Tán tüntetni kéne legott, Mert van rend, de az élet kissé elfogyott. Jönnek […]

Posted by
Posted in

Keresem benne…

Tudnék hegyeket mozgatni, Vagy tarka virágszőnyeget, Szórni liliomnak selymét, Rajzolni kéket ecsettel az égre, Félni és félteni, Napnak tüzétől, Lelkem tüzétől, Testem hevétől, Gondolatnak súlyos végétől, A napok pedig múlnak csendesen, S, a Szerelempatak mentén ülve, Hozzá,lehajlok. Sima víztükör,benne arcom meglelem.

Posted by
Posted in

Capuletné monológ 2013

Mit nekem a Rózsadomb, A Seychelle-szigetek a gond. Vegyek most ott nyaralót, Hol bujálkodnék legott. Férfi testek, s persze a hancúrléc, Capulet már tökre nem merész. Mit úri kegynek Isten ád, Nem nyal már pinát a gaz. S lankadóban zászlójának rúdja. Ezért kell nékem a férfi móka. Szóval legyen nyaraló akkor itt és most, Hol […]

Posted by
Posted in

Áron várón.

Míg égető a nap heve, Telve a nyár ízével, “De látod amott a téli világot” Melyet költő énekelt, Lennék fiatal, tán Wilde Dorienje, Kinek szemében 52 órás tekintet, De szállnak az évek, És szállnak a darvak, Ég és földi határok mosódnak, Csak a fialtság örök. Gondoljuk, majd szilaj táncot járunk, Kezünk között közben kihullik élet, […]

Posted by
Posted in

Az életem.

Hátamon zsák az életem, Megyek, mert mennem kell, Van egy életem. Keresztút, s a ködbe vesző végtelen, Amerre mentem velem jött az életem, Ez nem véletlen. Kísértek persze többen elmaradozva, Mint kövek fodrozta őket ár. Az életem vár rám. S most alszom és japán kertet álmodok, Benne haiku csobog,csendesen, Eddig számoltam az életem.

Posted by
Posted in

Bájoló

Napok, mint törött cserepek, Sorjáznak lelkem tavaszán. Van-e még hit, kedvet ontó remény? Erő mely adni tud, Nap, mire ébredünk. Est, mire fejünk lehajtjuk, Éj, mely enyhet adó. A holnap lassan már tegnapunk, De hit, remény és szeretet, Boldogságot ad s az idő már nem fosztogat.

Posted by
Posted in

Álom, egy teáscsészéhez.

Míg kimonója széle, Arany brokát szegély, Lassan seperte a kert porát, Szemében kedves mosoly, Kezében kis fatál, Rajta áttört porcelán. S,a tea mint apró sárkány, Szállt a légben.

Posted by
Posted in

Ki vagy?

Ki vagy? Oly korban élünk, Hol süket a lét, Elveszett a párbeszéd, Vakon tapogatózva, Herélt gondolatok, És azok vágóhídja, Ember mosolyog, Álarc mögött, Az érvek frázisokká, A lét kínné merevül, Hitünknek lángja, Pislákol mécsesen, Holnapunk kusza, Jelenünk terhes, A jövő messze van, De milyen jövő? Az egymást fojtó? Vagy az értelem? Hinni, hogy létezik, S, […]