Posted by
Posted in

Az utolsó ibolya

Vívódásunk kérdőmondatára Ritkán felel áldott, bölcs jelen Rossz kérdésre válaszokat várna Egy örvénylő áltörténelem Jégtáblákon sodródhatunk újra Nyílt vizeken készülő vihar Varázsló és szakértő sem tudja Leápol-e, vagy csak eltakar Elvánszorgó gúzsba kötött évek Béklyó fogja lábát és kezét Ősi gonosz démonunk feléled Versenyt ordítunk új istenért Sötét felhők vereségek földjén Elkábított, leszedált haza Önmagát […]

Posted by
Posted in

Memento

1. Szél Zúgó nyárfák viharos ártéren. Partokat ostromló hullámkosok. Lábunkat lógattuk valamikor régen, a víz most is zöld. Rád gondolok. 2. Eső Suttogó huzat. Parányi gátőrház elhagyva mered végtelen töltésre. Nincs több áldozat, eltűnt a meddő láz. Esővíz csorog beszakadt pincénkbe. 3. Láng Vörösbor és sajt a hosszú asztalon. Mozdulatlan ülök, megreccsen székem. Egy korty […]

Posted by
Posted in

Emlékdal (hangosvers és írott szöveg)

    Megvadító édesség-szavadra Égővörös dobbanás felel Ártatlan kis játékát akarja Újabb érzelmeket képzel el Hívogató simogatásokkal Megcéloz egy csendes félmosoly Óvatosságom talán nagyot hall Könnyed randi, vagy már vérkomoly Arcodon bús fűzfa árnya játszik Csiklandoz a júniusi nap Zöld szemed a fű közül világít Hátára feküdt az öntudat Csupasz lábad combomat szorítja Nevetésed hosszan […]

Posted by
Posted in

kék madár

varacskos disznóként mosolyog a reggel röffent egyet mint aki alszik még aztán előlép a legújabb szereppel eljátssza a működő varázsigét de varázsigéink régen megfagytak már a napfényben tiszavirágok szállnak elhullott kis testük élet vagy halál maga a valóság létező alázat házisertésként vigyorog a nappal betartva minden régi-új szabályt fotelforradalomban dicsért szabad dal összekovácsolt mesterkélt nagycsalád […]

Posted by
Posted in

Utolsó

Benned van minden, ha kifelé sugárzik, elragad, ami fontos és megmarad. Nem baj, hogy valami néha elkábít. Bánthatsz és vádolj. Maradj önmagad. Legyél a bennünk élő isten, legyél a hangos elhallgatott szó, lehetsz, aki kiragadhat innen. Hadd maradjak én az utolsó. 2016.

Posted by
Posted in

Valaki itt járt

Valaki átlát a határon, nem baj, ha megnéznek a szörnyek. Egyházad csak penészes várrom, jól ismert despoták hörögnek. Valaki szemetet hagyott szanaszét, amikor szűkké vált a létkehely. Kis hazád fala merő nedvesség, van garancia, hogy létezel? Valaki ott áll még mögötted, kezeid figyeli most is leghátul, néha eléd lép, az anyaföldet nézi, mélán szemedbe bámul. […]

Posted by
Posted in

A találkozás

Akkoriban még nem tudtam írni, mostanság naponkint kalamáristul mocskos a kezem. Ifjú legényként nagybátyámuramék vittek szekerükön széltibe-hosszába az országban és külhonba is alkalom adtán. Oszt mikor mán szőrösödött állam, próbáltak ajánlani katonának, őrnek vagy valami nagyobbacska apródnak (szó ne essék róla) a királyi udvarba. Mikor megérkeztünk, fújt a szél, én tátott szájjal álltam az palota […]

Posted by
Posted in

A démon

Menekülj, de valaki üldözni fog Rohanj hetedhét határon át Ne bánj meg semmit, ez a titok Mindenki megszegi adott szavát Menekülj, az idő hátadon lóg Omladoznak a gyenge falak Fejedre szakad jelenvalód Halott-e hited, vagy megmarad Menekülj vicsorgó szörnyek elől Kik nem érhetnek el odaát Ne csak szemed, arcod emeld föl Ha nincs több szavad, […]