Volt egy tehén
valahol messze,
a prérin legelt
reggelente.

Bőgött nagyon,
amikor fejték.
Nem szerette, ha
rángatják a tőgyét.
Nagyot rúgott ekkor
a hátsó lábával;
ő bánt el egyedül
a bikával.
45
Múltkor a marha
marha sok füvet evett,
és nem győzték
feldolgozni a belek.

Elment az orvoshoz,
kérlelte őt sírva:
Utaljon be doktor úr
a vágóhídra!

Szomorúan ment
haza tehenünk.
Azt hiszem, mi már
semmit sem tehetünk.

De lám! Meglátta
tehenünk a bikáját.
Szét is dobta
a lábikáját.

MIHI az Irodalmi Rádió szerzője. Josef Berger vagyok, Baján születtem, 1960-ban. A legtöbben csak MIHI-ként ismernek. Ez egyben…