Nagy bánata volt a hóembernek,

Nem volt még társa szegénynek,

Hópelyhek kavarogtak a szélben,

Havat hordtak szén szemébe,

Magányosan lógott répa orra,

Mikor gyereksereg közeledett arra,

Gyúrták is a sok havat,

Görgették a hószobrokat,

Nemsokára kész lett a nagy alkotás,

Hóemberrel, szemben állt egy hasonmás,

Örömében könnyeivel küszködött,

De a párja ettől bizony tüsszögött,

Jó hideget kívánt a párjának,

Így örülhetnek sokáig egymásnak!

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet.…