2016 nyarán írtuk ki “Az év mérnök írója és költője” című pályázatunkat. A kiírásra mérnökök és mérnök, reál pályán tanuló felsőoktatásban résztvevő hallgatók jelentkezhettek.
Az eredményhirdetésre 2016. november 12-én került sor a Miskolci Egyetemi Könyvtárban. Jelen cikkünkben közöljük az ott történteket, a helyezett alkotásokat valamint a további sikeresen szerepelt munkák és szerzők névsorát.

A rendezvény műsorvezetője és háziga20161112-baloghgasparsamuelzdája, az Irodalmi Rádió főszerkesztője, Zsoldos Árpád volt. A művek előadásában Kocsisné Heiler Éva mellett egy új bemutatkozó előadó, Jóbi Annamária is részt vett.

A mérnök pályázaton az első helyezést Balogh Gáspár Sámuel szerezte meg vers és próza kategóriában is, aki az ELTE hallgatója fizikus mesterképzésen. Gáspár Sámuel a pályázatot követően elfogadta meghívásunkat alkotóközösségünk tagjai közé, így az eredményhirdetésen már szerzőnként köszönthettük őt. Szerzői blogjában elolvashatók a nyertes alkotások: Fénykép egy kávéház ablakából (vers) és Csend óda (próza).

A versírók között Török Nándor budapesti kertészmérnök szerzőnk lett a második Pohárral kezemben című alkotásával.

 

20161112-toroknandorTörök Nándor: Pohárral kezemben
(születésnapi számadás)

Érzelmek sodornak, lehúznak, emelnek,
konok kérdésekre ötven év felel meg.
Ötven év nagy idő embernek és bornak,
minden pohár alján indulatok forrnak.
Indulatok forrnak, érzések támadnak,
védekező állás: hátam a hátadnak.
Megvetettem lábam, szemtől szembe várom
megüdvözülésem, vagy hitvány halálom.


Örvények húznak le, átölel a hínár,
felszínen maradva minden nap a kín vár.
Szomjas testem bőszen ünnepli a káoszt,
itatom mindennel, mit a csapos rám oszt.
20161112-kocsisneheilerevaPatáim a szennyes holdfényben tocsognak,
szarvaim is nőnek, öklelni is fognak.
Vágyom a mélységet, mélységben a véget,
a pokol melegét, akkor is, ha éget.


A szédítő szférák csábítják lelkemet,
föntről majd láthatom, ki az, ki eltemet.
Forgószél emel föl, szülőföld alattam
(erről már álmodtam, önmagam vallattam).
Mámorban szárnyalok, felhőkben elázok,
köröttem istenek, vélük parolázok.
Vijjogó sasokkal napsugárban fürdök,
néked üzenetet szivárvánnyal küldök.


Hullámzik a sorsom: magasság és mélység,
a földön maradva életem csekélység.
Hitetlenül hiszek, magam megtagadom,
amit nem vetettem, azt le nem aratom.
Szerencsém kontyába körömmel fogódzom,
lelked kasszájába örömmel adózom.
Ha eljön az idő, pohárral kezembe’
merülök, vagy szállok a nagy végtelenbe.

A harmadik helyezett a nagykanizsai Vercz Dávid lett, aki frissdiplomás gépészmérnök, diplomáját az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnök Karán szerezte.

20161112-zsoldosarpad

Próza kategóriában Hanák Adrienn, szintén az Óbudai Egyetem mechatronikai mérnök hallgatója ért el második helyezést Shannon című alkotásával.

Hanák Adrienn (Eden Nord): Shannon

20161112-jobiannamaria

A rendezvényen Jóbi Annamária tolmácsolta az alkotást

Az itt következő sorok egy különleges áldást hordozó vak lány, Shannon audiónaplójából származnak. Megengedte, hogy meghallgassam, és írásban közöljem.

“…Nem tudtam mire véljem másnapi korai kelésemet. Onnan tudtam, hogy a Nap még nem mutatta meg arcát, és helyette a Hold fényeskedik, hogy a szobámból kimenvén láttam Stephaniet valahol Sam [Szem] szobája előtt a szőnyegen, és aludt. Tudniillik ő mindig a Nappal együtt kel; legalábbis Scottie  ezt mondta. Tehát teljesen biztos nem lehettem benne, hogy a fényt és meleget – na meg bőrrákot – adó égitestünk még nem táncol a látóhatár alján, de mégis éreztem, hogy a sötétség átölel. Ahogy apró, kínosan csöndes karjaival bekebelez, ezzel félelmet hozva testem minden egyes porcikájába. Inkább úgy döntöttem, hogy visszaosonok a szobámba, mert már tüdőm is megtelt ezzel a nesztelen, súlyos sötét árnnyal, és fuldokoltam. Igaz, hogy addig is csak sötétséget láttam, abban éltem, de más látni és érezni azt. Érezni, hogy egyedül vagy, fény nélkül és nincs védelem, bármikor veszély telepedhet rád, és úgy érzed, hogy legszívesebben futnál, de mégsem, mert félsz megmozdulni is. A csend… Félelmet kelt és mérgezi a véred, amitől a szíved egyre gyorsabban zakatol, az elméd pedig olyan dolgokat produkál, ami késztet rá, hogy elveszettnek, kiszolgáltatottnak hidd, érezd magad. Ez az az érzés, ami ölni tud, ha eléggé akarod. Most jön a kérdés: “akarom?!”. Igen, te okozol mindent; először is te vagy a sötétben fényforrás nélkül, te kezdesz el csendben várni, te figyelsz minden egyes sejteddel az apró zörejekre, amíg bele nem őrülsz, te szeded egyre gyorsabban a levegőt, amitől a szíved kalimpálni kezd, mint egy félőrült, és te gyártod az elméleteket, amiben különböző veszélyek lesnek rád. Hopp! Ott egy kis világító pont a távolban, biztos figyel valaki; vagy reccsent egy ág, valaki rálépett és feléd tart. Na, ezek kényszerképzetek. És ez a félelem maga. Mi kell hozzá, hogy ezt elkerüld? Lehetőleg ne embernek szüless, hanem egy olyan lénynek, ami nem érez, mert máshogy kiküszöbölhetetlen.
Na most, ha nem is látsz semmit, csak érzed, hogy a hátad borsódzik és fura érzés kezd eluralkodni a gerincoszlopodban, mintha a csigolyáid megfújták volna a vészkürtöt, lüktetn20161112-hanakadriennek és arra sincs esélyed, hogy megnézd mi van mögötted, ez az, amit feldolgozni vagy ép ésszel felérni hozzá nem lehet. Márpedig én ezt éreztem ott, a folyosónkon. Tudtam, hogy csak Steph [Sztef] szuszog ott a szőnyegen, és én mondhatni nem voltam teljesen vak, de az ájulás kerülgetett. A szívem a torkomban dobogott és az a kis zörej, amit légzésnek hívnak hangosabbnak tűnt, mint valaha. Menekülnöm kellett, de mint ahogy lenni szokott márvánnyá váltam, és mozdulni sem tudtam, ezzel felülbírálva előző döntésemet, miszerint visszatipegek hangtalanul a szobámba.

Percekig csak álltam és vártam a kattanásra, mármint egy lélegzetvételtől különb hangra, ami a hisztériát és a szívbajt hozza rám, de csak nem jött. Amikor már rávettem magamat, hogy felolvadok mozdulatlan kővilágomból, valami reccsent. A belső szerveim mintha összezsugorodtak volna, összegörnyedtem és lüktetett az ereimben a vér, mint az őrült száguldott végig a karjaimban, lábaimban és mintha a fejemben gyülemlett volna össze. Ez mind egy pillanat alatt játszódott le, és ezt követően a logikus gondolkodásért felelős agytekervényeim már el is juttatták az információt agyam azon részébe, amiben felvillan a kis lámpaizzó: tesóm vagy Sam – nem tudtam pontosan – felébredt. Léptek közeledtek valahonnan az oldalam tájáról és ajtó nyikorgást hallottam közvetlenül mellettem…”

A harmadik helyezett próza kategóriában Kökényesi András lett Állandó rohanás című munkájával. Végzettésge: gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök.

Kökényesi András: Állandó rohanás

20161112-kokenyesiandrasFáradhatatlanul dolgozom, nincs megállás. Egyre nagyobb szükség van rám, és az emberek szinte már természetesnek gondolják tetteimet. Számomra a szabadság, az ebédidő, a délutáni alvás, a kávézás, a cigiszünet, de még a bámészkodás sem megengedett.
Az emberek elhanyagolják környezetüket, egyre figyelmetlenebbek, nem foglalkoznak társaikkal, az utcán, de még vezetés közben is telefonjukat simogatják, folyton sietnek, ingerültek, és önmagukra sem ügyelnek. Minden hibájuk ellenére, én szeretem őket, életemet el sem tudnám képzelni nélkülük, létezésem értelmét vesztené. Tetteimért cserébe nem várok egyebet, csakhogy egy kis megnyugvás, vidámság, életkedv szálljon az emberek szívébe.
Hallom, ahogy a távolban egy kés csúszik ki valaki kezéből, és már ott is termek. Megfogom a hölgy lábát, elhúzom kissé jobbra, majd óvatosan elengedem. A húsvágó a padlót érinti, és hangos csörömpölés kíséretével fekszik el a halvány rózsaszínre festett körmök előtt, de ekkor már csak lelki szemeim tekintenek vissza, én már úton vagyok.
Sietek, mert egy gyermek lépett le körültekintés nélkül az útra. A megállóban várakozó buszhoz rohanna, de a másik irányból érkező gyors fényeket nem látja, így derekát megragadom és visszarántom. Az autó sebesen elhalad, biztos neki is életeket kell mentenie.
Az angyalok élete nem könnyű, de nem cserélném el senkivel. Szeretem a munkám minden másodpercét, mégis remélem, hogy egyszer megpihenhetek.

Benyújtott pályamunkáikért elismerő oklevelet kaptak:

Herczeg Antal közlekedés üzemviteli szállítmányozási technikus Kecskemétről ‘Nem kérdez! Hallgat.’ című munkájárét; a Heineken Romania egyik munkatársa, Bodor Katalin élelmiszerménök Csíkszeredáról Példakép keresés című alkotásáért; valamint a budapesti Handbauer Péter (képünkön), aki fizikus és szoftverfejlesztő, a pályázaton pedig Angyalföldi napok című írásával szerepelt sikeresen.

20161112-handbauerpeterA részletes eredménylista a további sikeresen szerepelt alkotásokkal letölthető innen pdf formátumban.

Gratulálunk a helyezetteknek és a sikeresen szerepelt alkotóknak is!

A rendezvényről néhány képben beszámolt Miskolc hírportálja, a minap is: http://minap.hu/cikkek/mernok-es-kolto-miert-ne

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk,…