Idén nyáron sem hagytuk pihenni alkotóinkat, eddigi legösszetettebb, legtöbb feladványból álló pályázatunkat írtuk ki, ahol öt kategóriában lehetett írásokat küldeni. Nyár végéig 199 pályamunka gyűlt össze, ezeket átnézve és válogatva jutottunk el 2016. november 12-ig, amikor eredményt hirdettünk a Miskolci Egyetemi Könyvtárban. A rendezvény műsorvezető Zsoldos Árpád, előadói pedig Kocsisné Heiler Éva és Jóbi Annamária voltak. A nyertesek között kiosztott jutalomkönyveket Kőszegi Barta Kálmán és Papp András szerzőink ajánlották fel. Köszönjük!

Jelen cikkünkben közöljük a helyezett alkotók nevét és művek címét, valamint a győztes írásokat teljes terjedelmükben.


Az első téma a nyár és az utazás volt, ahol Bakné Nerina győzedelmeskedett ‘ma is’ című írásával.

20161112-nyarikreativ-jobiannamariaBakné Nerina: ma is

…oly’ puhán simulnék rád,
mint aznap a tengerparton –
emlékszel?
a lenyugvó nap sugarában
ujjaid között
megbúvó homokszemek csillantak

…úgy fonnálak körbe,
lágyan,
ahogy talpad ölelte az aranypor,
míg táncot jártál a kósza széllel

…védenélek,
vigyázón,
mint a hallgatag sziklák
óvták szégyentelen nászunk

***

(Vajon Neked eszedbe jut néha,
ahogy testünk
gyengéden cirógatták a szelíd hullámok,
s hogy a fövenybe vésett nyomaink’
– talán még ma is –
pironkodó emlékeiben őrzi a kies part?)

A második helyezést Szűcs Ilona alkotónk szerezte meg Nyárvégi délután című versével. Szerzőnk saját készítésű mézeskaláccsal is megörvendeztette a jelenlévőket.

20161112-nyarikreativ-szucsilonaSzűcs Ilona: Nyárvégi délután

Lillafüred erdeiben járva
A vízeséshez vezérel utam
Kristálytiszta, kék vizét igézem
Magas hegyről vígan hogy szalad

Anna barlang titkos üregében
Évszázadok rejtelmei ülnek
Cseppkő rágta repedéseiben
Eszmék, korok a semmibe tűnnek

Sétányain a múltnak szelleme
Kísértetként körbe-körbe jár
Kőbe vésett vers töredékiben
Megidézi József Attilát

Nagy költőnket, ki e népé volt
Egyszerűségében is nemes
Mészkő hegyek omladó tövében
Halott ajkán Óda zengedez

Zöldellő fák ölelő karjában
Hámori tó vize csordogál
Szél fodrozta tarajos hullámán
Csónak ring és őszi békanyál

Kisvonat húz zakatolva, nyögve
Nyikorognak a vén kerekek
Vaksin pislog hályogos szemével
Alagútban vígan füttyöget

Napsütéses, nyárvégi délután
„ma még mindent szabad” hangulat
De kertek alján már az ősz arat
S kévébe köt nyári sugarat

A pályázat nyár és utazás kategóriájában harmadikként Turza Sándor végzett A horgászverseny című alkotásával. Mivel szerzőnk éppen egy másik irodalmi rendezvényen tartózkodott, oklevelét és jutalomkönyvét Hankó Dorina vette át.

Turza Sándor: A horgászverseny20161112-nyarikreativ-hankodorina

Bélyegét rányomta a napomra,
napok óta nem eszik a potyka,
hogy akad majd díjnyertes hal a horgomra?
Vigyorog a nap, a társam is mogorva,
néma őrültek ülnek e parton sorban,
mind a botja végét fogja.
Mellém ül szerencsebarátom, a hű szolga.
Rezzenéstelen a szél, a kapásjelző koppan a boton:
Isten úgyse, bármi légyen, megfogom!
Feszül a zsinór, hajlik a bot
mellemben megszólal egy robot:
– Ne siesd, csak fáraszd, hátha
rosszul akadt, ne tépjen a horog szájat!
Saját idegem cikáz előttem a vízen,
fárasztom, minden rezdülését figyelem.
Orsómra pörög a zsinór, nyúlik
ám, de nem lóg már az orr.
Szákot hamar, ott csillog már a hal,
aranyvértet adott rá a nap.
Bizakodni kell, szabad.
Szákomban szerencseszolgám ajándéka:
tizenhét kiló, de ki tudja mi az ég szándéka!
Magam sem tudom, egy perc telt el a kapás óta,
vagy egy egész óra, utálom a sípot,
de most hallani jó volna.
S mi máskor oly nagyon ijeszt,
most az éles hang emeli kedvemet.
A bírák bejárják a partot,
idegeim pengetem ismét, mint fáradt lantot.
amerre elhaladnak, kíváncsian figyelem a partot.
Lesz-e utolsóból első – ki én vagyok –
vagy barátom barátnője Fortuna, valakinek
nagyobbat adott.
Nyugtatom magam, hisz tudom, a hal nem kapott,
versenybírák jönnek elém,
arcomon megmérik a napot.
Hálómra nézve, együtt kiáltanak, a győztes én vagyok!
Mondják, valaki a Tiszától vörös szárnyút kapott,
kinél harcsát mértek, bár nem volt meg a méret,
kedvence lehetek én ma a Tisza kegyének.
Menni vágyik a nap, szikrázva búcsúznak
parttól, víztől a sugarak.
Én visszaadom ajándékát, Tiszába úsztatom
a nyertes halat,
nincs nálam boldogabb a nyári nap alatt.


A második kategória elnevezése ‘Így születik a vers’ volt. Itt a beküldött művek mellett azt kértük az alkotóktól, hogy írják le a pályamű keletkezési körülményét is. Tehát itt nemcsak a győztes alkotások irodalmi értéke számított, hanem az, hogy mennyire érdekes a keletkezési körülményük, s hogy azt is hogyan tudta szavakba önteni a szerző.

Ennek a kategóriának a győztese Dr. Jacsó Pál lett Gyerekszáj című írásával.

Jacsó Pál: Gyerek20161112-nyarikreativ-jacsopalszáj – A vers születésének rövid története

Egy kedves ismerősöm, aki Miskolcon az EURÓPA rádiónál dolgozott szerkesztő riporterként, időközben a Dunántúlra költözött, egy Szombathely környéki kis faluba, ahol részben saját kezűleg újította fel az általuk megvásárolt régi parasztházat, és a munkák előrehaladtáról folyamatosan képeket tett fel a Facebookra. Így kezdtem követni az oldalát, ahová a kislányáról, az új kutyájukról, meg a kirándulásaikról is posztolt képeket és filmeket. Aztán egy alkalommal megosztotta a még óvodáskorú kislányának aranyköpéseit is:

„Gyermekem a napokban elmondta: …óvodában TARTÁLYMÁRTÁST és KÉMLEVEST evett. Hazafelé úton látott: SZALMABÁLNÁT. …egyszer pedig nekünk szólt oda: -IDEGÖSSZEROBBANÁST kapok! De szeret MEZÍBLÁB menni, szereti az állatkertben a VANDISZNÓKAT, (mert “two” disznó az már sok lehet). Imád ám a POCIPÁLYÁN is szaladgálni … és még mennyi mindent, ami hasonló az eddigiekhez.”

Annyira frappánsak és megmosolyogtatónak találtam ezeket a szavakat, hogy még azon éjjel írtam hozzájuk pár sort, majd másnap a legjobban testszőkre kihegyezve, megírtam ezt a kedves kis verset, amit utólagosan azért még itt-ott csiszolgattam. Mondtam is az ismerősömnek, örömmel venném, ha a kislánya rajzolna is valamit a vershez, mert nem kizárt hogy pár év alatt akár egy gyermekvers kötet is kikerekedhetne a közös munkánkból. Mindenesetre szeretném még az idén ősszel meglátogatni őket az új otthonukban.

Jacsó Pál: GYEREKSZÁJ

Éhes volt a torkos kis sün,
megvett két kiló málnát,
megerősödött estére, (hát)
hazatolt két SZALMABÁLNÁT.

Elfogyott már a vacsora,
pizzára volt csak kilátás,
semmi sem volt a hűtőben,
csak egy vödör TARTÁLYMÁRTÁS.

Virágéknál ég a világ,
már nem vegák évek óta,
de nem békacombot esznek,
rákaptak a VANDISZNÓRA.

Nem lett jobb a magyar foci,
porzik már egy ország mája:
igyunk sört meg unicumot
(az) nekünk való POCIPÁLYA…

Mert itt:
KÉMLEVEST esznek a rémek,
rémsültet a titkos kémek.
Egymástól jót nem remélnek,
másnap meg helyet cserélnek!

A kategóriában második lett Dr. Szűcs János Brutális sirató című alkotásával, a harmadik helyezést pedig Bertók Éva szerezte meg Állomás című írásával. A rendezvényen részt vevők közül pedig sikeresen szerepelt Bódis Mónika is Látod már…? című versével és annak keletkezési körülményével:

Bódis Mónika: A Látod már című vers keletkezése

20161112-nyarikreativ-bodismonikaIdén nyáron először vettem részt az EVERNESS fesztiválon, Balatonakarattyán. A rendezvény a „Tudatosság fesztiválja” elnevezést viseli. Önkéntes munkára jelentkeztem, lévén a segítés az életem fontos szükséglete. Csodálatos hét volt. Sok hasonló gondolkodású, lelkes, kedves emberrel találkoztam, akiknek szintén fontos más emberek boldogsága.
A fesztivál fő témái a lélek, a tudatosság, a gyógyítás, az egészséges táplálkozás, az EGYség. Itt tényleg azt lehetett érezni, hogy MINDENKI EGY.
Ezen a fesztiválon teljesen természetes, ha egy vadidegen ember szembejön veled és megölel. A pozitív energiák, a szeretet állandó jelenléte itt megkérdőjelezhetetlen.
Már a második napon elhatároztam, hogy jövőre újra itt leszek.
Feltöltődve, boldogan értem haza, aki tudja, merre van az útja, mire van szüksége és mit tud hozzá tenni még mások életének jobbításához.
A fesztivál egyik éjszakáján Jeszenszky István „SKY” csodálatos koncertjével gazdagodtunk. A zenéje, a hangja, az előadásmódja a lélekig hatol. Több hangszer kiváló művelője, fantasztikus tónusú hangszíne mindenkit elvarázsolt.
Aztán itthon azonnal megkerestem a felvételeit. Hallgattam a zenéjét és jöttek a gondolatok. A vers kb. 2 perc alatt íródott. Egyszer sem változtattam rajta később sem. Mikor lejegyeztem már biztos voltam benne, hogy egy Angyal sugallatára ragadtam meg abban a pillanatban a tollat és írtam meg a verset, amely „A lélek kinyílásának története” címet is viselhetné akár. Olyan tökéletes volt akkor körülöttem a légkör, a szeretet áramlása, hogy úgy éreztem ez egy megismételhetetlen pillanat. Azért remélem, hogy sok ilyenben lesz még részem életem során.

Bódis Mónika: Látod már…?

Látod már, amit én mindig is láttam?
Látod már, hogy mi végre vagy a világban?
Látod már, hogy a kötelességből élt élet nem éltet?
Látod már, hogy önmagadba zárt lélekként nem élhetsz?

Látod már, hogy Te magad vagy a csoda?
Látod már, hogy Te vagy minden idők ura?
Látod már, hogy mire kellettek a viharok?
Látod már, hogy ki az, aki kézen fogott?

Látod már, hogy kiben, miben bízhatsz?
Látod már a függöny mögött a múltad?
Látod már, hogy Te is méltó vagy a szeretetre?
Látod már, hogy a Világ nélküled nem lenne?

Látod már, hogy csodálatos létező vagy?
Látod már, hogy örök Fény vagy?
Látod már…?


Az alkalmi versek kategóriában, ami a pályázat harmadik része volt, nagyon színes és szép alkotásokból válogathattunk. Harmadik helyen Mitiner Mária végzett két versével. Az Újévi tánc című alkotásában szerepel az alkalom, amelyre készült, a Könnyező gyertyaszál pedig halottak napjára készült.
Másodikként Mészáros Ildikót hirdettük ki, aki az autizmus világnapjára írta Titkos üzenet című versét.
A kategória győztese Bősze Éva különleges alkotása lett: Nőnapi köszöntő uraknak

Bősze Éva: Nőnapi köszöntő uraknak

Karodban ölelés, éltető erő!
Nélküled nem lehet teljes a nő.
Nincsenek rózsák, csillagok,
szemekben szerelem nem ragyog.
Mert nélküled sivár és hontalan
a ház, a kert és szótalan
az otthon. Gyötrelem a lét!
Sóvár a Haza, vágy dúl a gyermekért.
Minden érzés, sóhajtás hamis,
talány a csend hangja is.

Mert a férfi az, ki dalba önti álmait,
s mint erős bástya, – őrzi szeretteit.
Rajongással szól, simogat, nevel
s együtt a nővel ér sikereket el.

Nélküled nincs élet, boldogság,
egész életünk csak kietlen világ…


20161112-nyarikreativ-bodazsofiaPályázati kírásunk talán legnehezebb feladata a négyes volt, ahol Lendülj formába! címmel arra sarkalltuk a szerzőket, hogy válasszanak egy klasszikus formát, s abban alkossanak.

A helyezetteken kívül oklevelet vehetett át két haikuért Boda Zsófia (képünkön), valamint Kocsis Erika, aki Kalapos hölgy című capriccio-jával szerepelt sikeresen a pályázaton.

A harmadik helyen megosztva Bősze Éva és Rózsa Iván szerzőink végeztek. Előbbi egy episztolával, utóbbi pedig Causa sui necessarius című versével.

A helyezettek közül a rendezvényen jelen volt Kedves Zilahi Enikő, aki a kategória második helyét vihette haza két versével: Mécs László emlékére írt distichonjával és A mozdony álma című alkotásával, ami felező nyolcas és kétütemű hetes sorok váltogatásával készült.

Kedves Zilahi Enikő: Mécs László emlékére

Isten igéjét hirdetted te az emberek ajkán,
fegyver volt a szavad, lelked a fénylő mécs.

Kedves Zilahi Enikő: A mozdony álma

20161112-nyarikreativ-kedveszilahienikoKerek erdő közepében
kicsi mozdony álldogál.
Alja piros, kabinja zöld,
már négy évtizede vár.

Talpa alatt nem fut már sín,
csupán néhány méteren,
gyomrában sem lángol a szén,
álma hosszú, végtelen:

Reggel korán útnak indul,
erdőn, mezőn zakatol,
őzek, nyulak integetnek,
rája bársony lomb borul.

Erdő széli kicsi háznál
megáll, füstöt ereget,
komótosan továbbindul,
ha a bakter integet.

Erről álmodik a mozdony,
erről, minden éjjelen.
Kerek erdő közepében,
negyven éve, szüntelen.

A forma bajnoka, a kategória győztese Dr. Szűcs János lett Virágok háborúja című alkotásával, ami időmértékes, jambikus és trocheusi sorokból építkezik.

Dr. Szűcs János: Virágok háborúja

Tűzeső tüzet vezényel,
rohamra küldi századát,
áll fejük felett a végzet:
sirály rikolt, a vészmadár.

Halálban áll a kardvirág,
az ég haragja ráborult.
Karóba húzva dáliák
köszöntik ezt a háborút.

Gyöngyvirág fehére barnul,
rozsda hull a hullafoltra.
Zsálya vágja, mályva jajdul;
önmagát a vérbe fojtja.

Akácvirágra ront a kín,
kamilla kardja járja át.
Mocsárba vész a gólyahír,
ölésre kész a szarkaláb.

Kontyvirág szagát teríti.
Tátikára ront a nárcisz,
másvilágra kényszeríti:
exitál az árva jázmin.

Tatárvirág nyilat feszít,
a táj vad átka ránk rohant.
Barackvirág csatát veszít,
az országalma elrohadt.

Harcmezőn az orgonákra
halálmadárnak árnya száll.
Vasvirág tüzét okádja;
sötétre vált a láthatár.

(utóhang)
Az élet- és haláltusák,
az élet és halál után;
elég az Ég, elég a Föld,
a színes ág, a kék, a zöld.


20161112-nyarikreativ-szakaliannaAz utolsó, ötödik kategória az ART-rím volt, ahol egy másik képzőművészeti, zeneművészeti vagy irodalmi alkotásra reflektálva kellett újat alkotni.

A helyezetteken kívül itt oklevelet vehetett át B. Mester Éva A remény című verséért, amit Csokonai Vitéz Mihály ihletett; valamint Szakáli Anna (képünkön), aki Palásti Renáta Vihar után című festményére reflektálva írta meg Vihar előtt című versét.

A helyezettek ebben a kategóriában:
1. Bertók Éva: Pillantás
2. Sárváry Mariann: Akarsz-e a másik felem lenni?
3. Bakné Nerina: PerTe

Bertók Éva: Pillantás

20161112-nyarikreativ-kocsisneheilerevaGyengéd tekinteted ívén hajlik előre,
Siklik a fény, s gyöngye peregvén
Átsimogatja nyakad tört puha selymét.

Hó kicsi állat símul a karodba,
Ujjaid intik, vér cseppje se csordul:
A vad s a szelíd belebékül
Egy lágy ölelésbe.

Mondd hát, mi a nő?
Homloka pántolt, drága edény,
Az arca sugárzó,
Esteli csillag,
Fény beragyogja,
Vagy ő, ki sugárzik,
S míg unja a festőt,
Szeme messze tekint.

Ábránd csak az élet,
Vagy kék rongyai közt
Felbíborlik az alkony,
Míg fűzött derekára
Az éj ráteszi
Durva kezét?

Mit mondjak közeledben?
Vér íze a számban, s liliomillat:
Nincs szó, csak igézet,
S egy, ami dobban:
Tiéd vagyok én.


Összetettben is választottunk győztest, aki megkapta “Az év kreatív költője 2016.” címet. Erre a címre csak az pályázhatott, aki mind az öt kategóriában küldött be pályamunkát, s természetesen kimagaslót alkotott.
A harmadik helyen Dr. Szűcs János végzett Szeghalomról, a második Bakné Hajdú Bernadett Nerina lett Székesfehérvárról, a győztes pedig Bertók Éva Zalaegerszegről.

Bertók Éva verse a nyár és utazás témában:

bertokeva-dija-nyarikreativBertók Éva: Cseppenként
– Torres Novas –

Hallottam a víz csobogását…

Hallottam motorok zaját,
Felnőttek komoly szavát,
Fiatalok fojtott kacagását,
Egy kisgyermekek sírását,
Hallottam madarak szerelmét.

Hűvös ujjaival
Megérintett a szél.

Hallottam a víz csobogását…

Láttam vércse röptét magasan,
Fűzfa lebbenő, halványzöld haját,
Elvirágzott bokor törzsén
Vonuló tarka bogárkát,
Láttam kékpettyes babakocsit,
Mélázva sétáló családot,
Bíbor élével
Megkarcolt a nap.

Hallottam a víz csobogását…

Éreztem fejem alatt a kemény követ,
Éreztem izzó melegét,
Ujjaim közt a föld langyosan
Morzsálló rögeit,
Ajkamon a cseppek édes ízét.
Az alkonyat előkúszó árnyai közt
Fülembe súgott pár szót
A gránit peremű,
Oldódva játszó idő.

Hallottam a víz csobogását…

Tudtam a csendet.

Aztán elhallgatott a szimfónia.

Felkeltem.

20161112-nyarikreativ-bertokevaA szerző díját, oklevelét és jutalomkönyveit kolléganője két diákja, Czakó Dorina és Martos Letícia vette át.
Bertók Éva írása az ‘Így születik a vers’ kategóriában:

Az Állomás c. vers keletkezési körülménye

Két évig Győrbe jártam egy továbbképzésre, s volt, hogy verset is írtam a vonaton. A pályaudvar hangulata, illata, fényei télen-nyáron, minden évszakban bennem maradtak egészen. A megérkezés és a hazaindulás kezdet- és végpontjai hangsúlyos pillanatok voltak számomra. A versben szereplő személy, akihez megyek, aki érkezik, vagy akivel olykor találkozom, fiktív személy, de értelmet is ad az utazásnak, mert a legszebb és a legfontosabb cél egymásnak mindig mi vagyunk, emberek, társak. És egy kicsit benne van ebben az alakban maga a város is, mint allegorikus figura – sok más városommal együtt. De erről már egy másik vers fog szólni – talán majd egyszer.

Bertók Éva: Állomás

A köd fátyolán túl a város dereng.
Oda hívlak magamhoz, ha itt kiszállsz.
Fimon vonalak szemzugainkban,
Mosolyogj. Hó fedi el a lábak nyomát.

Még várok a másik peronon.
Valakin áttűz a reggeli fény.
Kontúrja közt halvány kegyelem.
Végigfut a tekintet a korlát bordaívén.

Ma az idő kormos hópehely,
Értelmét vesztett tegnapi varázs,
A pillanat itt van hirtelen,
S a vágányon a mozdony már tovaránt.

Átutazók vagyunk egymás karjaiban,
Megpihenünk és csomagolunk.
Valami bennünk mégis örök,
Amik egymásnak voltunk s vagyunk.

Nincs szó a miértre, hovára,
Csak hiszed, hogy van végállomás,
Új alakban folytatod ugyanott,
Átutazol, s valakit újra látsz.

A kezemben gyűrött napilap,
A szememben cinkos mosoly.
A köd mögött a város szuszog,
S már itt vagy, érzem, valahol.

Állok a másik peronon,
Valakin áttűz a reggeli fény.
Várok, s vagyok: ez a kegyelem,
S a szívünkben élő tiszta remény


A teljes végeredmény minden sikeresen szerepelt alkotóval és alkotással innen tölthető le pdf formátumban.

Gratulálunk a helyezetteknek és a sikeresen szerepelt alkotóknak is!

A rendezvényen még volt két kiemelt pillanat. Az egyik, amikor Papp András általunk szerkesztett és kiadott kötetét mutattuk be a jelenlévőknek, a másik, amikor B. Mester Évát jutalmaztuk abból az alkalomból, hogy Versben akartam című munkájával megnyerte a Kortárs Verstár Pro 2016. október pályázatot, ahol Náray Erika előadásában hangzanak majd el alkotások. Képek a két említett pillanatról:

20161112-nyarikreativ-bmestereva 20161112-pappandras

A rendezvény végén egy csoportképet is készítettünk a jelenlévőkkel:

20161112-csoportkep

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk,…