Virágba szökkent a pénz
S a magyar embert is elkápráztatja hatalmával
S büszkén feszit a tetkós a kopaszra nyirt öntudatával
Pedig azt mondják éhezik a nép
S ezért fiai kivándorolnak a nyugati világba
S míg takaritják a londoni szállodát,
Diplomájukat zsiros papirba csomagolják
S pénzüket nap,mint nap újra számolják
Kultúrájuk: csupán az ujságok cimlapjának olvasása
S néha betévednek egy olcsó sarki kocsmába
Vagy ingyen koncertekre vagy ritkán moziba járnak
Ha hazalátogatnak előkelő szállóban hálnak
Étkezési asztalukra idegen zászlót helyeznek
Hogy ezzel is másságukról a külvilágnak jeleznek
Szülőhazájuk múltja jövője nem érdeklik
Ám történelmüket az itthonmaradók sem ismerik
Valamennyiük csupán a bővülő földi javakban reménykedik
Felismerték,hogy hamis tanokkal az igazságot elterelhetik
Ám a múlt igazságát néha mégis mérlegre helyezik
S akkor megszólalt a lelkiismeret hangja
Legyen szine, vallása ,izlésvilága bármilyen
Legyen szülőhazája a világ bármely pontja L
Legyen tékozló fiú, vagy hazáját hűséggel szolgáló
Beszélje nyelvünket törve vagy kifogástalan fonetikával
Az a magyar kinek Trianon hallatára
Könnycsepp bújik elő a szeme sarkába

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…