Egy kicsit valaki… egy kicsit senki.
Egy részem valami, egy részem semmi.
Túlhajszolt világban árnyak és fények,
évekig tanultam, hogyan ne éljek.
Be és kilégzés. Mit kell jóvátenni?
Hány csepp a könnytenger…? Tudom, hogy mennyi.

Sós, de végtelen?
Baljós, parttalan?

Töredezett énkép sápadtan, szürkén
sem hullt darabokra hullámzó tükrén.
Ép… egész, lepkesúlyú, leheletnyi,
s csak egyetlen pillanat kiemelni.
Élni tanítani, ha már vérszegény.
Önzésből ritmus, impulzus. Szívörvény.

Eleven igék
dobbannak érben.

Belefelejtkezem, s nem kérdem mennyi…
Magamért, másért olyan jó szeretni.
Átkaim mind csak olvadó jégcsapok.
Adok és kapok… ragaszkodok, s vagyok
egy kicsit valaki… egy kicsit senki.
Egy részem valami, egy részem semmi.

Ilona Zagyi Gáborné az Irodalmi Rádió szerzője. Pásztón születtem 1967-ben mint Drobnyák Ilona. Egészségügyi szakközépiskolában tanultam. Négy éve…