Álmomban most újra láttalak,

Boldogság volt, ahogy vártalak,

Megjelentél születésnapod hajnalán,

Lépdeltél felém lassan,tétován,

Az ölelés után karon fogtalak,

Félve kérdeztelek, nem faggattalak,

Majd leültünk egy kávéház teraszán,

Kérdeztelek, ugye nincs semmi baj-talán,

Te elmondtad, most hogyan gyógyítanak,

Én boldog voltam, úgy hallgattalak,

Válaszomban csak dadogtam balgán,

Majd megköszöntél mindent mint hajdanán,

Nem búcsúztunk el, csak nem láttalak,

Eltűntél, pedig én nagyon vártalak,

Nem voltál sehol sem az ébrenlét határán,

Csak könnycseppeket hagytál a párnán.

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet.…