Posted by
Posted in

Lia

Lia majd elvezet. Megmutatja neked, hol fogsz élni ezután minden egyes éjszakán. Megmutatja fekhelyed, hol olykor lepihensz. Ad egy kis szerelmet, mitől boldog lehetsz. És Lia elmeséli, mitől kék az ég, és Lia megtanít rá az élet mitől szép. Liával éled le az egész életed. Liának köszöntheted két kicsi gyermeked. Liában bízol meg – egyedül […]

Posted by
Posted in

Gondolatok

Ülök a szobámban. Egyedül. Szeretném a hasmenésem megállítani, de kopognak. Belépnek. Ajtóstól. Keresnek pálinkát. Most együtt. Nincs. Sört és bort kérnek. Itt a sör is, meg a Boris… Utca. Két női kebelbarát beszélget. Egyikük énekel: Cici vagyok én, majd megnövök én. Esztendőre. Vége az óévnek. Újév. Pezsgőt bontanak. Valahol meg csirkét. Vagy falat. Egy falat […]

Posted by
Posted in

Pohárral kezemben

Érzelmek sodornak, lehúznak, emelnek, konok kérdésekre ötven év felel meg. Ötven év nagy idő embernek és bornak, minden pohár alján indulatok forrnak. Indulatok forrnak, érzések támadnak, védekező állás: hátam a hátadnak. Megvetettem lábam, szemtől szembe várom megüdvözülésem, vagy hitvány halálom. ⃰ Örvények húznak le, átölel a hínár, felszínen maradva minden nap a kín vár. Szomjas […]

Posted by
Posted in

Szavak

Emlékek mezején bolyongok tétován, szavakat kutatok, mit senki sem talál, kószálok, tűnődöm a múló lét jogán, s eszembe jut néhány roncs élet, ép halál. Érzésem foghíjas: zavaró a hiány, az űr e kietlen nirvána peremén (mi nékem megfelel, de egyébként silány), milliók élnek itt, közöttük te meg én. Több millió szittya, besenyők és hunok rongyos […]

Posted by
Posted in

Szégyenemben írok

Húszévesek izzó hevével, ha írok: csiszolatlan, érdes, ösztönös szavakkal, belülről szétmarnak évszázados kínok, szégyenemben írok, sohasem haraggal. Szégyellem magamat minden ember miatt, aki mosolyogva képes hátba döfni társát, vagy barátját, és a lengőhidat köztük felégetni, szakadékba lökni. Szégyellem magamat önmagát tagadó, kérkedő fohászú, képmutató helyett, ki vízről papolva pimaszul kacagó hangsúllyal emeli fel a boros […]

Posted by
Posted in

Az álmok világában

Kinn hó boritja a Mátyás hegy eklektikus házait Szokásból, vagy a jólismert arcok kedves mosolyátől Vagy a hazatérés várva-várt ihletett pillanatától Úgy érzem mntha alpesi tályakon vándorolnék S emlékek között éveken keresztül száguldoznék Csak pillanatok villannak fel emlékeimben Születésnapi események széljegyzetei Családi együttlét szivszoritó élményei S a jövőbelátás titkos reményei Mig a nyájam körbe tudott […]

Posted by
Posted in

Ki a magyar

Virágba szökkent a pénz S a magyar embert is elkápráztatja hatalmával S büszkén feszit a tetkós a kopaszra nyirt öntudatával Pedig azt mondják éhezik a nép S ezért fiai kivándorolnak a nyugati világba S míg takaritják a londoni szállodát, Diplomájukat zsiros papirba csomagolják S pénzüket nap,mint nap újra számolják Kultúrájuk: csupán az ujságok cimlapjának olvasása […]

Posted by
Posted in

Nyári kreatív alkotáspályázat – eredményhirdetés

Idén nyáron sem hagytuk pihenni alkotóinkat, eddigi legösszetettebb, legtöbb feladványból álló pályázatunkat írtuk ki, ahol öt kategóriában lehetett írásokat küldeni. Nyár végéig 199 pályamunka gyűlt össze, ezeket átnézve és válogatva jutottunk el 2016. november 12-ig, amikor eredményt hirdettünk a Miskolci Egyetemi Könyvtárban. A rendezvény műsorvezető Zsoldos Árpád, előadói pedig Kocsisné Heiler Éva és Jóbi Annamária […]

Posted by
Posted in

Kert F. Klára – Pillangós, sárgarigós nyár

Kamaszfiú koromban azt hittem, hogy enyém a világ. Bivalyerős, egészséges, kovács szerettem volna lenni, mint az apám vagy lakatos. 15 évesen ipari iskolába jártam. Ez azt jelentette, hogy egy hét tanulás az iskolában, utána két hét munka a szerszámgyárban. Minden nap hajnalban keltem és mentem be a busszal a faluból a városba. Meg sem kottyant […]

Posted by
Posted in

Kert F. Klára – Nyári történet

Másodéves egyetemi hallgató voltam. Valahogy ez az év nehezebbnek tűnt mint az első. A tél pedig olyan hosszú volt, talán hosszabb mint az addigi életem. A nyirkos, csontig hatoló hideg csak nem akart elmúlni, nehéz, szutykos fellegek takarták el az eget még márciusban is. Annyira vágytam már minden porcikámban egy kis napsütésre, verőfényre, szinte fáztak […]