Megyek a télbe.
Lépdelek kimérten,
s lám, az ősz búcsút int, illedelmesen.
Gúnyos új gesztusát addig meg nem értem,
amíg a friss hóban az ösvényt keresem.

Megyek a télbe.
Ordas, vad vidéken
a nyár heve még emlékeimben él.
Álmomban jártam itt (nem is olyan régen),
ez ugyanaz a hely, hol senki sem beszél.

Megyek a télbe.
Mögöttem kósza fény,
feldereng a tavasz langyos sugara.
Nem vagyok egyedül, félénken elkísér
a nyíló virágban a mindenség maga.

Megyek a télbe.
Hol én, majd én vagyok,
hol hűen hallgatom, hogy dalol a csend.
A káosz köröttem feketén csak ragyog,
s fehéren átölel a rend, az ősi rend.

Török Nándor az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2017. cím birtokosa. 1965-ben születtem, a felvidéki Lelesz községből származom. Gimnáziumi…