B. Mester Éva: Versben akartam

Meg akartam írni egy jóízű versben
míg nyitva vannak a szívek, a sebek,
hogy ősszel is nyílhatnak tavaszi virágok,
a zálogcéduláid is mind érvényesek.

Aztán egy másikban, borongósabban,
hogy várat építettem, sötét ablaka van.
Menekülésnek tűnt, ami vívódás volt.
Már tudom. Sajnálom, becsaptam magam.

Ismeretterjesztés lesz a harmadikban.
Az én váram neve: Utolsó Napsugár,
a Hallgatás Vára nem messze áll innen.
Csak a szavad halljam! Lelkem a vételár.

Segíthet vendégem Tatjána, Anyegin?
Vár még velem együtt most is Szimonov?
Az ijesztő magány elpusztíthat engem.
Néma leventém! Ezt nem akarhatod!

A saját sebemet nem hagyom gyógyulni,
én újra, meg újra szétkaparom.
Szanaszét szaladtak a versporontyok megint.
Fussanak, fájjon! Nem bánom, hagyom.

Mert angyalszárnyakon nagy sokára
megérkezett egy üzenet.
És tudod milyen jó arra ébredni,
hogy álmomban hangosan nevetek?

2016. október 20.

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk,…