Széles küszöbünkön áll kinn,
a zúzmarás bajszú tél.
Hosszú, kampós-göcsörtös botjával,
a vastag faajtót keményen döngeti.
De a pince népe, épp vígan mulat,
s még csak rá sem hederít,
mit sem törődik az öreg szakállas bajával,
mert még lopott órák jönnek itt az őszből:
Ma éjfélig bizony ám, még András napja van,
s a vidám jókedv zaja mindent beterít.

De a jólelkű gazda itt vendégszerető,
a hívatlan jövevénynek is jó helyet szorít,
a kandalló melletti hosszú asztalon,
emlékezzen rá a fagyott csontú tél,
milyen is az este, igaz emberek között,
ha majd elbúcsúzik jövő tavaszon.

De addig is, még nálunk új erőre lel.
S bár minden koccintásra,
komor bólintással felel,
meglásd, néha mégoly csikorgó
s hideg morcossága ellenére is,
jó barátod ő:
Hoz nekünk vígságot s árnyakat,
megváltó szeretet szárnyakat.
Üstökösként száguldó,
szép fényes csillagot,
s mindent, mit nekünk egykor,
s csak nekünk, itt hagyott
a Gyermek.
Ki bizton eljő’ nemsoká.
s Ő is bekopogtat mindenhová,
hol a komor tél már előtte járt,
végig fújva hóval várost, utat,
s a befagyott határt.
Bekopogtat, s gyertyát gyújt
minden arcokon, egy régóta
várt szeretethajnalon, hogy
örüljön a lelkünk hideg éjszakán,
még ha nem is jönne többé,
soha-soha tán…

… s ha milliárdnyi csillagporszem
átpereg az égi homokórán,
akkor új világok bölcsője lesz
majd, egy üveg-jászol.
Körbeállják furcsa lények
és nem értik, hogy az Isten
e szép napon, mért’ gyászol.
Bár hallották: ez a világ nem olyan,
mint, az a másik volt. Régen:
Itt nincs éjszaka és nincs álom,
mert ezen a rideg bolygón,
két Nap van az égen…

Jacsó Pál az Irodalmi Rádió szerzője. Ügyvédként, 20 éve hétköznapjaim jó részét mások problémáinak megoldásával töltöm - így…