Tavaszi áradat.

A Tisza fáradtan s,békésen ballag lefelé
Árviz veszélye most nem kinozza,
Az alföldnek békés kezet nyújtva
Lassan télbe forduló ködös álmát alussza

A Tisza olyan, mint a szülőanyja
Olyan, mint a széles rónaság
Napban mosolyt fakasztó búzamezőivel
S a szikes szomjazó foghijas legelőivel

Ha felbosszantják duzzogva tárja ki karját
Tör, zúz semmi sem tartóztathatja fel útját
Magába rántva hömpölyög élőt és élettelent
Mintha birtokba szeretné venni a végtelent

Szilaj természete, szabadságra vágyik
Zabolátlansága az elemek áldozatává válik
Szive együtt dobban a magyarok szivével
Kéz a kézben harcolt századok küzdelmével

Ha mellékfolyói békésen közelitenek
Akkor a tályat tiszavirággal szinesitenek
Az áldott nap sugarai játszanak tükrében
Partja mentén a magyar élhet tovább békében

Lázad:rombol ha megrohanja idegen áradat
A nép is szabadságáért kaszát, kapát ragadt
Békésen tűri,ha partjait méltósággal szabályozzák
A magyar is hálásan köszöni,ha csak jóra tanitják

A kikelet fölött a szivárvány szinü délibáb
Átkarolja embert a Tiszát s a természetet
Tartsd meg Uram nékünk a folyó tündöklő varázsát
Testvér szövetségben levetkőzhetjük bűneinknek átkát

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…