Posted by
Posted in

Karácsony Komlóskán

Most olyan, mint egy megálmodott kép, de valóság volt… gyerek voltam még. Annyira emlékszem arra a télre, a forró, de kérges tenyerére, ahogy melengette apró kezem a hosszú úton, s mesélt szüntelen. Annyi, de annyi története volt, figyeltem rá… a vonat zakatolt. Bámultam a tájat, a tereket, fehér süvegű, büszke hegyeket, s hogy ragyogott apám… […]

Posted by
Posted in

Őszi képeslapok

Hajnal A fák horizontján a hideg Hold henyél, míg szemérmetlenül elszórják terhüket, a homály ritkuló hajába kap a szél, s borzasan ébrednek a nincstelen füvek. Reggel Széltépte plakátok tövében tétován, híg sárban fetrengve ébredez a fény, a torz valóság rám fröccsen még korán, s foltos lesz rajtam az aznapi remény. Délelőtt Kelletlen nyújtózik a ködhatár […]

Posted by
Posted in

Lábnyomok

előadja: Kocsisné Heiler Éva Nyár volt és nagyon meleg. A nappali izzás nem akart nyugovóra térni. A Tisza közelsége talán hoz némi megnyugvást – gondolta a nő, és esti sétára indult. Nem sietett. Időnként megállt, ha egy ismerős fa köszöntötte útja során, vagy egy kedves emléket idéző helyre ért. Lépteit estharmatban fürdő csillagok világították. Rég […]

Posted by
Posted in

Családfa

Családfát kutatva, futnak a szálak, Néha tévúton járnak,de visszatalálnak, Ha megvannak a gyökerek és azok ágai, Megnyílnak annak színes virágai, Hatalmasra megnő sűrű lombja, Egyre csak terjeszkedik a magasba, Lent a gyökér még táplálja, Sejtjeinkben önmagát találja, Amit életünkben nehezen cipelünk, Lehet, hogy az örökölt terheink, Kaptuk őseinktől és így adjuk tovább, De a fa […]