Posted by
Posted in

A megelégedett

Már napok óta nagy pelyhekben esett a hó. Ez a vakító kristálypalást elfedte a város minden szennyét, csönd borult az utcákra. Az autósok inkább el sem indultak, nehogy útközben elakadjanak valahol. Szokatlanul nyugodt lett minden. Előkerültek a szánkók a pincékből, gyerekkacagástól visszhangzott a park, ahol a lucfenyő élt. Formás fenyő volt, minden évben nőtt legalább […]

Posted by
Posted in

Karácsonyi fények

/haiku szikrákkal/ December mesél, ünnepélyes csend honol, csak a szél zenél. Füstölgő kémény, zúzmarás díszfüzérek, csillogó remény. Ablakok alatt hópelyhecskék táncolnak, hideg simogat. Kandalló meleg, advent illatú asztal, család,szeretet. Csillogó szemmel a boldogság kér helyet, angyal integet. Mézes illatár, szikrázó csillagszóró fénylő szívet vár. Pompás fenyőfát csengettyű szó öleli. Jézuska kopog!

Posted by
Posted in

Oly messze a mennyország

A fűtetlen szobában a két kislány egy ágyban feküdt. Bogi még a takaróját is magukra terítette, s két ágynemű alatt összebújva nem is volt olyan rossz az éjszakai csend. – Mondd el még egyszer Bella, hogy az angyalok teával kínáltak meg mézeskaláccsal és szólt a zene, tudod… és hurka is volt! – Már annyiszor elmeséltem […]

Posted by
Posted in

Advent előestéjén

Széles küszöbünkön áll kinn, a zúzmarás bajszú tél. Hosszú, kampós-göcsörtös botjával, a vastag faajtót keményen döngeti. De a pince népe, épp vígan mulat, s még csak rá sem hederít, mit sem törődik az öreg szakállas bajával, mert még lopott órák jönnek itt az őszből: Ma éjfélig bizony ám, még András napja van, s a vidám […]

Posted by
Posted in

Luca széke

Még az a szerencse, hogy lusta nem vagyok, Luca székéhez így hozzá is foghatok. Elkészül majd a szék, és ha rajta állok, látom a templomban kik a boszorkányok. Zsebeimet telerakom mákszemekkel, és ha, közben észrevesznek, és futnom kell, kiszórom zsebemből a rengeteg mákot, kereshetnek majd a gonosz boszorkányok. Amíg összeszedik az apró szemeket, addig egész […]

Posted by
Posted in

Művészportré – RosaMaria B.

2016-ban volt Művészportré sorozatunk vendége RosaMaria B., akivel életéről, a hozzá kapcsolódó városokról, a jogi pályájáról és természetesen irodalomról beszélgettünk. Verseit a műsorban Kardos Katalin tolmácsolja, kivéve az első (Szabadság) és az utolsó (Éj) alkotásokat, melyeket a Kortárs Verstár Pro sorozatban örökítettünk meg Radó Denise, ill. Náray Erika előadásában. A hangfelvétel itt hallgatható meg, cikkünkben […]

Posted by
Posted in

Karácsonyi ajándék

A kandallónál ül egy testvérpár, Éppen egymást ajándékozzák. Mindegyik azt kapja mit szívébe, A kívánságot oly régen elrejtette, Mint a kalóz az értékes kincseket. Az egyik pici, kék kocsit kapott, Oly szép volt, mint a felhőtlen égbolt. Ez a kocsi volt minden álma, A saját versenyautós vágya, Ma vált valóra a kívánsága. A másik Klárát […]

Posted by
Posted in

Török Nándor: Biztatgató – Náray Erika előadásában

Török Nándor: Biztatgató Valaki azt mondta: Az élet küzdelem. Csak legyen ki küzdjön mellettem, velem. Legyen, ki szeressen. A reményt szeresse, de soha ne legyen a remény kezese. Bízzon a napfényben. A tündöklő égen folyton ott fürdőzik a végtelen kékben, pontosan érkezik, s távozik időre. A nap legyen az ő megbízható őre. Bízzon a szellőben. […]

Posted by
Posted in

RosaMaria B.: Éj – Náray Erika előadásában

RosaMaria B.: Éj Mély, sötét, fénytelen végtelen, mámoros, bársonyos, álmodok égtelen végtelent. Esztelen, nesztelen foglyul ejt, fogva tart, akaratlan takaratlan, fedetlen keblekkel ellibben előtted éjjeled asszonya. Fekete lepelben arcodba bámulva, álmodat kémleli, vágyaid kutatja. Lényedbe markolón paplanod alá búj, hajadat simítja, füledbe fúj, bőröd cirógatja, talpadat csiklandja, incselkedik veled, míg álomba ájulsz. Ciróka-maróka huncutkodik veled […]

Posted by
Posted in

Juhász István P.: Földre szállt angyalok – Náray Erika előadásában

Juhász István P.: Földre szállt angyalok Szobában törmelék, mi az ágyon mállik, porzuhatag lévén csak félve álmodik. Sziklák zúzták őt szét, nem törődve vele, hiába a jótét, ezt kapta cserébe. Szenvedett sok esőt, mi sósan áztatta, de kap elég erőt, hogy tovább kibírja. Szipogása közben darabjait szedik, mosoly közepette egybegyömöszölik. Szép szavakat hallgat, lelkét simogatják, […]