Posted by
Posted in

Lovastanyán

Edit Szabó : Lovastanyán Barna lován a legény pont az udvar közepén bejárásra útra kész, szokott napi sétára, Napfény indul útjára. Lovastanya ékessége paripának a szépsége, csodája az életnek, nincsen ő elfeledve, mily kecses a termete. Éltetője szabad világ, vágtatáskor nincsen határ, tágul tüdő, friss levegő, paták nyoma nem mérhető, szélsebesen rohan idő. Magyar ember […]

Posted by
Posted in

Szent Mártonnak ünnepén…

Kicsit húzós volt a mai nap, ha tehetné. már csak a vacsorát rendezné el a gyerekeknek, s megpróbálna pihenni. Most ezt nem lehet, mert megígérte, hogy részt vesz az iskolai Márton napi rendezvényen. A tél előszele fújt, már így kora estével csípte is az orrát, ahogy kilépet az utcára. Az ég mélyen sötét kék árnyalatokban […]

Posted by
Posted in

Gyerekkori barátságok

Edit Szabó : Gyerekkori barátságok Gyerekkori barátságok hol vagytok, már messze jártok, éve hossza messzeségben néha újra elém téved. Egyfelé vitt mindig utunk, iskolából úgy indultunk, cukrászdába bevonultunk, csoportosan vigadoztunk. Jeles osztály, érettségi, mindenki új útját lépi, ki erre ment, ki meg arra, mind a tágas nagyvilágba. Új világunk már igen nagy, tudjuk, a barátság […]

Posted by
Posted in

Őszi fák

  Zizzenő, roppanó hulló falevelek, jelzik, hogy hahó! Itt az Ősz! Végre! Megérkeztem! Kirándulni hív, a kalandos rengeteg. Jöjj hát! S tarts velem!   Őszi fák, és fények, Istenem! Oly szépek! Színes falevelek hullnak, az őszi kavargó szélben, s, halvány napsugár ragyog rájuk, az októberi létben.   A táj, mint egy festmény, színesen éled, piros, […]

Posted by
Posted in

A szőkelelkű nő

  A nő barna volt, de a lelke szőke. A szőke lélektől pedig nincsen nagyobb sorscsapás. Mert a szőke lélek nem evilágra való. Agyonnyomja a világ súlya. Még egy anorexiás világ súlya is. Túlemocionalizált lelkek ezek, gyengébbek a többinél, a sötétebb árnyalatúaknál. A szőkelelkűek élete ezért folyamatos küzdelem. Folyamatos, egyenlőtlen küzdelem béklyóba kötött kezekkel, lábakkal, […]

Posted by
Posted in

Gyermekre várva

A fiatalasszony arca örömtől ragyogott. Úgy gondolta a reggeli rosszullétek, émelygések biztos jelei, hogy végre megfogant. Évek óta vártak már erre. Korainak tartotta az orvosi vizsgálatot, még egy- két hetet akart várni vele. Egy nap aztán rosszul lett az utcán. Összegörnyedve támaszkodott egy ház falának. Végre valaki észrevette és a segítségére sietett. A fájdalomtól alig […]

Posted by
Posted in

Fürdőző legények

Edit Szabó : Fürdőző legények Árnyat adnak magas lombok, patak vize alant csorog, napsugára mindent érlel, férfi ember verítékel. Gondolkodnak a legények, mezőről a vízhez érnek, “Ádám kösztüm ” a ruhájuk, zöld bokor vigyáz reájuk. Kíváncsi szem nem terem itt, vígság minden, megfürdetik forró testük, hűs fák alatt élvezhetik a nyugalmat. Patak vizétől frissülnek, mezőn […]

Posted by
Posted in

Biztató /B.B.- nek /

  Biztató.  /B.B.—nek/         Fújom a füstöt, egyre többet, gondolatok csak pörögnek, nem ér el hozzám a világ zaja, lelkem saját gondjának otthona. Meghasadt, reped lélek … ne bánkódj ! Ereszd szélnek, mindent mi fáj, a múlt hol van már. Őrlődő napok fakult fénye, visz talán  – egy új reménybe. Hagyd hát […]

Posted by
Posted in

Kezeket eresztve.

    Kezeket eresztve.         Tátong az űr, valahol belül. Zuhanok, földet érek, valami most ér véget . Mellbe vág a hír, a tény, a valóság kőkemény. Szemem előtt a kép, mi foszlik szét, kezeket eresztve, pereg egy verembe, kinek már  nincs hite, megérkezik a semmibe.           Miskolc. […]

Posted by
Posted in

A SZÍNFALÓK ELLEN

Falatozhatsz belőlem két pofára, Aljas tépőfogakkal marhatod húsom, Nyúzz bár le hét bőrt is rólam, de ha már az utolsókat rúgom sem tépheted ki lelkem Mert kőbe van vésve eszméje, s minden vétkem ellenére fehér a vászon, amire festi az élet a tévedéseim tarka képregényét Rugdalózik szívem, de nem járja még a végét Karomban nincs […]