Posted by
Posted in

Téli korcsolyázás

Edit Szabó : Téli korcsolyázás Tél derekán beállt a fagy, kemény mínuszok biz’ vannak, befagyott a tavak vize, korcsolyázók örömére. Jégtakaró vastag, kemény elbírja terhek erejét, rianásnak híre-hamva, siklanak is vígan rajta. Apa, anya, gyereksereg tükörsima jégre mehet, parti nádas nem menedék, védi sirály is a fészkét. Déli partnak sekély vize szinte aljáig a jégbe […]

Posted by
Posted in

Mai Nap Margójára

Láttamozott iratok hevernek szanaszét Hanyag szavak Elfolyt képzetek Háborog a morajlás, felesel a szél. Megtaposott földbe elbújt mélyen Dőre, lenyomatos kirakatok Megbolondult gondolatok Vakultig ássa az idült szépségen. Árnyékok beszélnek a fallal Vitatkoznak szent beszédek Szólalkoznak kesernyés jövőképek Bár sosem ébredtem még holnappal. Virágok festődnek a margókra Mai nap nem öltözök bohócnak Mosolyvonalat rajzoló, keserű […]

Posted by
Posted in

A Farsangra várva

Farsangra várva A hosszan tartó januári hideg már Betört sejtjeimbe is, s azt juttatják eszembe A fáradt múlt is tartogatott öröm perceket A halmozódó nehézségek ellenére Többször elővarázsolta a farsangi jókedvet A múlt évi olypiai játékok Lázba hozták,s szinte egybe kovácsolták a nemzetet Még a közömbösek arca is felderült Számtalan magyar siker a képernyőre került […]

Posted by
Posted in

Családok fájdalma

Edit Szabó : Családok fájdalma Országzászló fél árbócon a nagy nemzeti gyásznapon, oly emberi tragédia, fiatalok hulltak porba. Hirtelenség nincs eszmélet, ketté tört fiatal éltek, hol vagy Isten, hogy engedted, az életük odavesszen. Előttük volt minden szépség, előttük volt a reménység, kedves családjuk mellette hogy lesz béke éltetekbe ! Vér a vérból, test a testből […]

Posted by
Posted in

PAPUCSOS REGGEL A reggel friss papucsban ballag, a hátán kopott szél szalad, az avar sárga színben hallgat, fázósan minusz-fok alatt.   Az emberek szemében bánat. Valamit sehol nem találnak. Vajon még mit keres a népem? Nekem, a költőnek vajon mit kell, mit is kell elbeszélnem?   A reggel cipőt vesz sietve, a kopott szél borzong […]

Posted by
Posted in

Gida sírás

Valahol az erdő mélyén, Lombos fák takarta cserjék szélén, Őzgida ül bánatosan, Anyját várja magányosan.   Kis fejét csak forgatja, Hátha valahol meglátja, Nemsokára esteledik, Kis szemébe könny szökik.   Félelmében csendben marad, Mert az ordas farkas arra halad, A sötétség nagy lepelként, Betakarja védelmezvén.   Reszket, fázik kicsi teste, Nincsen aki melegítse, Mindenütt a […]

Posted by
Posted in

Csillag

Csillag Csillag, csillag égi lámpa, varázslatos kozmosz álma. Hány nemzedék hitte, várta, csodás látomásod áldva sorsfordító erődet. Fohász szállt a csendes éjben: kértek jót és rosszat Tőled, de, Te fenn a magas égben, tinta-kékű vak sötétben állandó vagy, ragyogó, ezüst fénnyel csillogó, mindenségben villódzó!

Tavaszváró
Posted by
Posted in

Tavaszváró

Szép kikelet gyere már! Fújd el a föld ridegét! Szél ha zenél, az idő is muzsikál tefeléd. Fénylik az ég. Veled itt most csepeg, olvad a jég. Jöjj ide! Törjön a tél. Pirkad az új tavasz, él. Égnek a fények, a tél megy, s az idő viruló. Part köve fény peremén, csendesen elsimuló. Víz bugyog, […]

Posted by
Posted in

MÁS VILÁG

  Csillog-villog fals világ, vakítanak a fények, márkák, címkék, semmi más, csak kirakati képek, pózok, bántó kacajok, villanásnyi valóság, kitakart bájak, maszkok, álszent szavak, mohóság. Sűrű, sötét egy erdő, elvesznek benn az álmok, meredek már a lejtő, csúfosak a bukások, lelkek vonulnak némán, menetelnek a mélybe, alázat küzd csak árván: vegyetek végre észre.  

Posted by
Posted in

A Hála /Levél egy elképzelt tanítómhoz!/ Rég nem írtam neked, de olvaslak, és örömmel írom,fejlődtem e pár év alatt! Nekem is van egy életfilozófiám: “Ha szereted az életet, az élet is szeretni fog téged! ” 🙂 Naponta mondok hálát sok mindenért.Jó érzés megköszönni a sikerélményeket, szép perceket, jól sikerült napokat, amit,ha jól belegondolok, nagy részben […]