B. Mester Éva

 

Hívtalak házamba

 

Az argentin tangó nem a mi táncunk.

Üljünk le, most már beszélnünk kell!

Keserédes regény, elakadt dekóder,

sáskarajjá váló,  fekete kérdőjel.

 

Hívtalak házamba, meg sem moccantál,

mert egyenként sírtak a búzaszemek,

kételyek ködében megfogták léptedet

a cipődre felkúszó  hajszálgyökerek.

 

Sehogy sem jó, érzem. Elengedtelek már,

de mindketten megálltunk az út felén.

Ugyanolyan hévvel robban szét az álmunk.

Mégsem várhatod, hogy menjek oda én?!

 

Lázálmodban néha Izsáknak szólítasz,

hisz nevemben hordom a bűnbeesést.

Legalább nappal tudod, hogy mit akarsz?

Kiteljesedést, vagy hús-vér temetést?

 

Ha csendet akarsz, hát csendet adok,

vagy virtuális repülést. Új esélyt,

hogy érezd embernek magad!

Álmos vágy ölében szunnyadó reményt.

 

Az emlékek mindig visszajárnak,

mint közösen nemzett gyermekek.

Már önállóak, de szeretni fogják

különvált kishitű szüleiket.

 

A magány útjára ne lépjél semmiképp!

Ha ki akarsz kerülni, nem tanácsolom,

mert megint csak belém botlanál,

hiszen már régóta ott lakom.

 

  1. január 11.

 

 

 

 

 

B. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két…