Téli éjben, csillámló holdfényben kérges kezek hányják a havat.
Alkalmi munka – nem pénz: alamizsna, s nincs rajta kamat.
Mire is elég? Szalonna – kenyér, s tán némi ital.
S ha jő a mámor, már nem fáj a magány, a durva fagy.
Pokrócba bújva sorba áll újra: munka van? Ételt osztanak?
Városlakó! Gondolj rájuk akkor is, ha újra ragyog a nap,
és ne sajnáld a fillért, melyet kezed nekik ad:
Mert eljön a tél és nem lesz, ki helyetted lapátot ragad!

Holéczi Zsuzsa az Irodalmi Rádió szerzője. 60 éves "friss nyugdíjas" vagyok, korábban egy bankban dolgoztam vezető beosztásban. Az…