Árnyképek

Felfordult világunkban sikerült menedéket találnom
Mint a Walkűrök pajzsa védelmet nyújtott a család melege
Apró botlásaim rendre feloldozást nyertek
S elkerúltek a világot áthálózó ijesztő félelmek

Munkám zaját nyughatatlanságommal fokoztam
A sors is gyakran tréfás kedvvel kisért
Ám ha falakba ütköztem kézen fogva vezetett
Szerény existenciám így csorbát nem szenvedett

Végigjártam a dunántúl rögös bugyrait
Ám mindenütt követett az ármány Dappertuttó képében
Korrigáltam kudarcaim, míg fegyver volt kezemben
Védekezni sem tudtam, mihelyt lecsupaszitott lettem

Tettem a dolgomat hivatást mimelve
Szerettem az életet,éltem családi békében
Gyermekeim útja élvezett elsőbbséget igy
Kutatva találtunk éltünkben sok apró szépséget

Mikor félve átvágtuk a családi köldökzsinórt
A tinta alig száradt meg friss diplomájukon
A szülői tanácsot tarisznyájukba bezárták
Sajátos útjukat amnéziás szemüveggel járják

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…