Egy kritika margójára.

Éva nem tudott ellenállni a kisértésnek
Ádám áldozata lett az emberi gyengeségnek
A tiltott fa almája a bűn jelképe lett az emberiségnek
Mely ma is ádáz ellensége a lellkünk békéjének

Az özönviz sem tudta lemosni,s kitörölni emlékét
Minden tettben,s gondolatban ott rejlik megbújva
S a bűnbánó lelkiismeret melyet megtagadott
Sokszor vezetett szerte a világban ocsmány háborúkra

Hatalmas üstben forrnak az emberi értékek
Ne feledd mindenki éltében eljön egyszer a nagypéntek
Mikor számot kell adni mit ér földi lábnyoma
Hamuval boritott lesz, vagy az utat mutatja

Mérlegre tehető-e, vagy a szellő elfujja
Mert az idő elkoptatta,igy lett könnyű a fajsúlya
Vagy hagyta, hogy belekapaszkodjon a kritika
És képlékennyé vált,s hagyta,hogy az idő átformálja

A szkepticizmus is rátelepedhet a gondolatra
Kiüresiheti lelkét s tartalmát zárhatja kalodába
Végleg megszabadulva kritikai érzékétől
Elforditja fejét pusztán csak sértődésből

Talán egy komoly lelkiismeretvizsgálat
Harmadnapra hozhat boldogitó feltámadást
Az ütköztetett véleményeknek kibontakozást
S majd a földi viharokban némi megnyugvást

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…