Ez már nem az én Füredem !

Mint színes füstkarikák úgy lebeg a tömeg a sétány fái alatt
Csendre-nyugalomra vágytam hosszú hideg hónapok alatt
Mosolygó párokat, pompázó virágokat,elsuhanó szerelmi vágyakat
A tükörsima vizben Tihanyi fényeket,s ősi fái mögé rejtőző árnyakat

A nap épp úgy tüzel, mint itt töltött éveim hosszú sora alatt
A hajnalok varázsa sem bújt ki a szivárvány köntöséből
Az aranyhid büszkén uralja az ég horizontját
És elfedi a mindennapok vissza-visszatérő búját-baját

Mammutházak nőnek ki a maradék szabad föld mélyiből
Maholnap felhőkarcoló is kopogtat a városháza kapuján
Hallás koptató hangorkán lebeg az egész városka felett
Tömény alkohol száll a légben,a szonda szinte magától csengetett

Úgy érzem, ez már nem az én városom
Vagy még nem léptem át az új század küszöbét
Ez a világ már egy új nemzedék vállát terheli
A magam fajta csak a visszavonulást ttervezheti

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…