Ülni a parton, és csak várni a csodát,

hogy hozzám lép, átölel, látni mosolyát,

nem, nem az öreg Hold és ölnyi csillaga,

sem a settenkedő, sejtelmes éjszaka.

 

Ülni a parton, és bámulni az alkonyt,

szívemet szólítja andalító hangon,

füle van a csendnek, ó, csak meg ne hallja,

várom, hogy itt legyél, súgd, hogy szeretsz, halkan.

 

Ülök a tóparton, rám borul az éjjel,

simogat, átkarol aranyló fényével,

bárcsak itt lennél, hogy édesítsd a percet,

ülnénk kéz a kézben, s vigyáznánk a csendet.

Kerecsényi Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Kerecsényi Éva vagyok, Körmenden születtem. Szombathelyi és pécsi tanulmányaim után a sors…