Télutó

Még nyelem öreg kocsimmal a hajnali pesti utakat
Sorsom kegyes ,kezem remegésmentes,munkába igyekszem
Megromlott látásom,parancsszavát hallom:figyelem,figxelem
Türelmetlen utitársak mellettem, mögöttem:tülkölnek szüntelen

Minden munkába menő nap életfámból lenyes agy ágat
Majd munkám gyümölcseként új ág serken rajta
S mikor sikerélmény is néha megajándékoz
A kihajtott ágacska magával még zöd levelet is hoz

Békére vágyom :családban,nemzetben, s bensőmben
Békére idegen földön sok gyilokra váró szivében
Tudom,s érzem mennyire nehéz elszámolni korommal
Rövidke hátralévő idóm megtölteni tartalommal

A télutó ébredő-gyenge sugarai mutassanak a jövő felé
Mindig emlékeztessenek az életet adó fénylő Napunkra
Lelkünket vegye birtokába a hit, remény,szeretet
A végső óránkban az isteni kegyelem altassa el testünket.

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…