Szerkesztőségünk 2016-ban készített beszélgetést Zöld Attilával, Szilvásváradon élő és Ózdon dolgozó orvos-szerzőnkkel. A közel másfél órás műsorban megismerkedhetünk alkotónk múltjával, erdélyi gyökereivel, fiatalkorával. Ellárulja nekünk, hogy hogyan került Romániából Magyarországra, s hogy miért az orvos hivatást választotta. Alkotásait Virág Gergely előadónk tolmácsolja a műsorban.

Zöld Attila szerzői bemutatkozása:

1958. január 1-jén láttam napvilágot „Székelyországban”, Gyergyószárhegyen, mely Gyergyószentmiklóstól kb. 7 km-re fekszik a gyergyói medencében, csodálatos hegyekkel körülvéve.
Habár Marosvásárhelyen laktunk, mégis gyerekkoromat zömmel itt töltöttem, atyai nagyszüleimnél. Édesapám is itt született. Azóta is imádom a vidéki életet és ha lehet kerülöm a nagyvárosi nyüzsgést. Talán ezért van az, hogy jelenleg is vidéken, Szilvásváradon lakunk, vállalva a mindennapi munkába járást, mely egyáltalán nem megterhelő, sőt…
Gyerekkori élményeim, székelyföld, a táj és minden amit e vidék képvisel, a mai napig is szorosan köt, annak ellenére, hogy állandó lakhellyel ezen a vidéken soha sem rendelkeztem.
Atyai nagyapán szikár, igazi madéfalvi származású székely ember volt, aki hajnal 4 órakor kelt, s ha borotválkozott mindig a Csínom Palkó –  csínom Jankót énekelte és mindig nevetett.
Mérgesnek nem nagyon láttam és nagyon büszke volt arra, hogy teraszokat vágott a kert végében lévő sziklába és oda termőföldet hordott, majd ide gyümölcsfákat ültetett. Nem mintha nem lett volna elég hely az udvaron.
Nagyanyám, Simonffy lányként hozta magával Kolozsvár szellemiségét.
Anyai nagyanyám Kovásznán született, ahogyan Édesanyám is, pedagógus családban. Nagyapám pedig Komandó-i, mely tündérvölgy egyik különleges helye, melyet anno csak siklóval lehetett megközelíteni.
Édesanyám a pedagógusi pályát elhagyva könyvelőként ment nyugdíjba. Jelenleg 81 éves és jó egészségnek örvend. Édesapám az erdők szerelmese, faipari technikusként dolgozott, innen ment nyugdíjba. Jelenleg 82 éves, a fiatalkori dohányzás okozta tüdőbetegséget leszámítva, mely gyakori fulladását okozza, jól van. Mindketten szellemileg aktívak és szellemileg frissek.
Iskoláimat Marosvásárhelyen végeztem, az ottani Bolyai Farkas Líceumban érettségiztem, majd 1980-ban a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem általános orvosi karára sikeres felvételit nyertem.
1981-ben nősültem, feleségem gyermekgyógyász lett. Két lánygyerekünk született: 1983-ban Zsuzsa lányom, 1985-ben pedig Kata lányom.
1986-ban, államvizsga után, Vásárhelytől több száz kilométerre, a román és akkori szovjet határ közelébe, Botosani-ba kerültünk. Az ottani megyei kórház alkalmazottai lettünk 3 évig.
Ez a 3 év, a jelenlegi rezidens képzéssel equivalens.
Mivel az akkori politikai rendszer ellehetetlenítette gyerekeink anyanyelvi oktatását, hogy orvosként magyar lakta vidéken dolgozhassunk, 1986-ban kérelmeztük a Magyarországra való végleges kitelepedésünk. 1987-ben, a Magyar Népköztársaságtól megkaptuk családunk (2 felnőtt és 2 gyerek) végleges kitelepedési engedélyét. Ezt a román államnak benyújtva, kb.2 éves kisebb kellemetlenségeket követően, 1989 novemberében a román államtól is megkaptuk családunk végleges kitelepedési engedélyét.
Közbejöttek az 1989. decemberi történések, melyek nehezítették költözködésünk.
1990. május 2-án szerződést kötöttem Ózd Almási Balogh Pál Kórházzal, ahol, néhány éves (kb. 4 év) megszakítást leszámítva, jelenleg is dolgozom. Családom 1990. júniusában követett.
1993-ban megromlott családi kapcsolatot követően elváltam, majd 1994-ben újranősültem.
Ebből a házasságból egy fiú született, Attila. Újonnan alapított családomból 2 nevelt gyerekem van, Gergő és Fruzsina. Így váltunk 5 gyerekkel nagycsaláddá, mely rendkívül jó dolog.
Belgyógyászatból szakvizsgáztam, jelenleg az ózdi kórház sürgősségi osztályát vezetem.
Legnagyobbik fiunk, Gergő orvos lett. Jelenleg Budapesten él, ahol egy nagyon szépen felépített felnőtt magánpraxist vezet. Felesége, Ági (hatodik gyerekünk) nyelvészdoktor.
Két unokánk: Anna Napsugár (3 éves) és Dávid (másfél éves).
Legnagyobb lányunk, Zsuzsa, külkereskedelmet végzett. Jelenleg Budapesten él, az amerikai nagykövetségen dolgozik.
őt követi a sorban Kata lányunk, aki könnyűipari főiskolát végzett. Jelenleg Poszonyban él olasz (Giorgio) élettársával, aki a szlovákiai olasz Kereskedelmi Kamara titkára.
Fruzsi lányunk közgazdász, aki jelenleg Deggendorfban (Németország) él.
Legkisebb fiunk, Attila másodéves orvostanhallgató Szegeden.

Az irodalom szeretete, az olvasás megszerettetésével kezdődött. Kisiskolás koromban meseíró szerettem volna lenni. Egy különleges macskáról akartam írni, de nem tudtam miként kezdjek neki, így a felejtés martaléka lett.
Harmadik osztályos koromban karácsonykor leírhatatlan élmény ért. A karácsonyfa alatt egy vaskos, zöld, keményborítású könyv várt ajándékként szüleimtől. Rajta 2 db arany betű: GG, semmi egyéb. Nagyon jó illata volt. Még a mai nap is megvan, néha olyan jó elővenni. Nyomban neki is láttam az olvasásnak és hihetetlen izgalmak következtek. Ez volt Gárdonyi Géza, Egri csillagok regénye. Akkor sok mindent nem értettem, de szüleim elmagyarázták, majd később tudatosodott sok minden.
Azóta többször kilátogattam Gárdonyi sírjához. (közel van)
Habár már hetedik osztályos koromtól tudatosan orvosnak készültem, magyar tanáraim révén még közelebb kerültem az irodalomhoz. De a hetvenes évek marosvásárhelyi fiatalok, tinédzserek körében elvárás volt tájékozottnak, olvasottnak lenni, szimfonikus hangversenyekre járni, színházi előadásokat látogatni. Így „mindenevő” lettem és nagyon élveztem.
Leginkább a versek álltak hozzám közelebb, ezért minden verses antológiát megvásároltam, valamint alig vártam, hogy a „Forrás” kötet legújabb példánya megjelenjen. Ma már a „Forrás” nemzedékről beszélnek (Gittai István, Adonyi Nagy Mária, Király László, Lászlóffy Aladár, Lászlóffy Csaba és sokan mások)
Valamikor 11-es koromban magam is próbálkoztam versírással, melyekből 2 vers meg is jelent a kolozsvári heti irodalmi újságban, az Utunkban. Kérésemre szüleim előfizettek az Utunkra és az Igaz Szóra (havi irodalmi folyóirat) Minden példánya a mai napig megvan.

Majd a tanulmányaim és egyéb elfoglaltság révén az írás háttérbe szorult. Olyannyira, hogy csak most, 2014-ben került ismét felszínre egy véletlen kapcsán. Barátainkkal Budapesten töltöttünk egy hetet, ahol az egyik este, barátunk felesége, Erika, aki az ózdi Szép Szó irodalmi kör vezetője, felkért, hogy olvassam el és véleményezzem az egyik jeligés pályázat benyújtott anyagát. Olvasás közben kerültek ismét felszínre a kamaszkori gondolatok, élmények. Alig vártam, hogy hazaérjek. Hát azóta, kezdetben csak magamnak rögzítettem gondolataimat. Kb. fél év elteltével, amikor már összegyűlt több tucat vers, bátortalanul megmutattam feleségemnek, majd Erikának. Ezt követően kapott bátorítás adott lendületet és így léptem a nyilvánosság elé. Szintén Erikától kaptam az ötletet és bátorítást, hogy jelentkezzek az Irodalmi Rádió által meghirdetett pályázatra. Közben a Poet.hu. irodalmi portálon is megjelent kb. 30 versem, pozitív visszajelzésekkel. Azóta az ózdi Szép Szó irodalmi kör tagjaként több rendezvényen is igyekszem részt venni. Az irodalmi kör által 2015-ben megjelent antológiában több verssel mutatkoztam be.
Az eltelt 2 év alatt összegyűlt versekből egy válogatásnyi anyag az Irodalmi Rádió jóvoltából netkötetként megjelent Magamból Magamba címmel, itt olvasható: MEGNÉZEM A NETKÖTETET

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk,…