Elülső pár hátra fuss!

Gyermekkorom kedves álomképe
A játékos – pajkos tavaszi szünetek
Mikor gyermek-felelőtlenséggel játszottunk
Parancsot osztogatva a kisebbek elé büszkén kiálltunk
A hátsó pár előre fuss
Hogy miért?-ne kérdezd, a többieknek kuss!

Elszálltak az évek
S feledésbe merültek az érvek
De nap, mint nap fülembe cseng
S szinte szállóige lett: a többieknek kuss
Hallgatni hosszu éveken át
Hogy tükörbe nézve se ismerje fel magát.

Micsoda dühöngő csoda:
Aztán ne legyünk annyira oda
Hogy kinyilt nyugatra a paradicsom kapuja
Talán mi is tehetünk arról,hogy csak a szél jár át rajta
Tétlenül hányódtunk az utat keresve
Megalkuvók lettünk eskünket megszegve

Mert mikor elindultunk még elől járt a sereg
Ám üszkös lábaink már nem fértek a cipőbe
S pókhálóval font górcsövünk nem látott a jövőnkbe
Lassan lemaradoztunk a nagy versenyfutásban
A hataloméhesek végig figyeltek a sötét árnyékban
Félelmeink szertefoszlottak a puha diktaturában

S lesujtottak a kellő pillanatban
Majd elhangzott a vezényszó:első pár hátra fuss
Az élmezőnyből igy lett sereghajtó
A pénzesládáknál tárva-nyitva maradt az ajtó
De kapirgálhatod körmöd véresre
Mindenünk bevándorolt telhetetlen zsebükbe.

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…