A tékozló fiú!

Sóhajunkat hullámok hátára helyezve
Küldjük messze messze az ismeretlenbe.
Hullámok, melyek afrikát is megkerülve
Vándorolnak fáradhatatlanul egyre csak délebbre
Útközben megpihennek egy egy eltévedt szirt tövében
Uticélját, s értelmét számolhatjuk akár csak fényévben
Ausztrália partjainál kissé lecsillapulnak
De szivünk mélyén továbbra is egyre visszhangzanak
Ha forró nyári napban ábrándozol,s a szemhatárt fürkészed
Hatalmába ejthet a bélibáb hamis illúziója
Lábaid alatt megbúvó apró pockok,s szentjános bogárkák
S tücskök kórusa zümmögi csorbult reményeink fohászát
S már itt is van a páradús lég kiváltotta felhőóriás
Melybe fejem rejteném, hogy bánatom ne láthassa más
A lezúduló esőfüggöny könnyeim lemossa
A gyermekévek szépségét s báját is magával ragadva
Az unokák zsivaját tőlünk végleg elragadva
Öreg napjainkra életcélunk elhomályositva
Keressük,kutatjuk a bűvös varázsigét múltunkban
Ám bibliai hittel várjuk a tékozló fiút otthonunkban

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…