Akik csak igével táplálkoznak.

Szilveszter éjjele után csupán szeméthegyek az utcán

S pár imbolygó szánalmas alak hótaposta ákom-bákoma

Álmos villamosok ürességtől viszhangzó jégvirágos ablaka

Mult emlékeivel álmodó omladozó házsorok graffitival szenvedő fala

A holnaptól rettegő fagyhalálra itélt hajléktalanok eltévedt sóhaja

Magárahagyott világunk katarzist sejtető szomoru viziója

Reggeli hirek: hogy mulatott a szilveszterbe öltözött világ

Sült malachegyek ,pezsgőben fuldokló emberek

S hirtelen vált a médiabáb:hol gyilkoltak, s hol szólnak ismét a fegyverek

A Pápa intő szava: sorakoznak a jéghegyek

Csak keringnek az éterben, nem hangolnak rá az emberi érzékszervek

Egyre reménytelenebbé válnak a teremtő által alkotott tervek

Egy eltaposott az éterben mellékvágányra kényszeritett rádió

Helyet adva szerény megszólalásra egy szerzetes papnak

Hogy aki nyitott füllel jár, s emberi hangot keresve örül a napnak

Két tucat lelkipásztor éhségsztrájkjáról hallhatnak

Tullépve vállalásuk: a lelkek gondozását,,a test gyógyitásáért is szenvedéssel áldoznak

Napi aprószentek születnek

Nem halhat meg a remény

Lehet a tél hosszu és lehet igen kemény

Tovább taposhatják szegény nemzetünk

Csak el ne veszitsük ősi magyar hitünk.

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…