Akik csak igével táplálkoznak.
Szilveszter éjjele után csupán szeméthegyek az utcán
S pár imbolygó szánalmas alak hótaposta ákom-bákoma
Álmos villamosok ürességtől viszhangzó jégvirágos ablaka
Mult emlékeivel álmodó omladozó házsorok graffitival szenvedő fala
A holnaptól rettegő fagyhalálra itélt hajléktalanok eltévedt sóhaja
Magárahagyott világunk katarzist sejtető szomoru viziója
Reggeli hirek: hogy mulatott a szilveszterbe öltözött világ
Sült malachegyek ,pezsgőben fuldokló emberek
S hirtelen vált a médiabáb:hol gyilkoltak, s hol szólnak ismét a fegyverek
A Pápa intő szava: sorakoznak a jéghegyek
Csak keringnek az éterben, nem hangolnak rá az emberi érzékszervek
Egyre reménytelenebbé válnak a teremtő által alkotott tervek
Egy eltaposott az éterben mellékvágányra kényszeritett rádió
Helyet adva szerény megszólalásra egy szerzetes papnak
Hogy aki nyitott füllel jár, s emberi hangot keresve örül a napnak
Két tucat lelkipásztor éhségsztrájkjáról hallhatnak
Tullépve vállalásuk: a lelkek gondozását,,a test gyógyitásáért is szenvedéssel áldoznak
Napi aprószentek születnek
Nem halhat meg a remény
Lehet a tél hosszu és lehet igen kemény
Tovább taposhatják szegény nemzetünk
Csak el ne veszitsük ősi magyar hitünk.