Januári budapesti műsorunk utolsó részében diák pályázatunk legidősebb kategóriájának (15-18 évesek) versíróit jutalmaztuk. Az első három helyezett mellett itt is találtunk bőven értékes alkotásokat, így oklevelet kaptak azon alkotók, akik sikeresen szerepeltek valamelyik versükkel és megjelentek a rendezvényen:

Kis Boglárka, Kocsis Janka Ilona (testvére képviselte), Lucza Ágnes Alexa, Miletics Maya, Molnár Eszter Luca, Pap Adrienn, Pásztor Martin, Pirtyák Borostyán, Potyók Erika, Rechner Rebeka és Veronika

A helyezettek:

Első helyezett – Vámosi Dániel: 1. ballada
Első helyezett – Vámosi Dániel: 16. vers
Második helyezett – Regenyei Rebeka: An block; Paralélle
Második helyezett – Garai Dániel: A költő; Képzelet és valóság közt
Harmadik helyezett – Szabó Anna: Csillagbefőtt
Harmadik helyezett – Hrubák Axel: Szennyeződés

A rendezvényen a helyezettek közül megjelent, s így személyesen vehette át elismerését (balról jobbra):
Regenyei Rebeka, Garai Dániel, Vámosi Dániel, Hrubák Axel


Válogatás a helyezettek alkotásaiból:

Vámosi Dániel: 1. ballada

Izzott az utca, és ritkult már a csend;
kerék alatt kavicsok görbültek a parton.
maga előtt tolta, mindig ahogy ment,
s sós élet csordult végig egy rögös arcon.

– Milyen boldog volt, rezgett haja fénye;
szívébe zárta a gyöngy ifjúság szelét,
ezrek dobbantak rekedve reggel érte,
hőn lángolását bőkezűn oszta szét. –

Setét árnyak közt, egyenesen, némán,
szavak helyett lassan koppant a magány;
s szomorú szemekkel bánatosan néhány,
ráncos holdsugár tükröződött egy anyán.

– Sok gyöngyvirág közt, legszebbikre rálelt,
boldogságuk olybá mint határtalan lég;
együtt megépíték maguknak e bábelt,
de egyikük már sejté, hogy közelg a vég. –

Lámpaoszlop alá húzódott az esés,
macskakövek között kesze-kusza úton,
ez hajnal megszűnik minden ami kevés,
felelősség terhe innentől az úron.

– Méreggé szépült bütykös nyál a szájban,
minden ölelésnek lett vége hirtelen;
pedig csak egy hallal lett több az árban,
pedig csak egy koldus lett újra nincstelen. –

Kettecskén voltak, de ő mégis egyedül;
nem érezte többé tartós köteléket,
hitte, hogy el lesz majd jól remekül,
pedig a fagy mindég újrafedi a léket.

– Hisz napok sokasága volt monoton malom,
új bocskort nem ölté sohasem a régi,
ikszekké egészült az óramutató a falon,
egyetlen gondolata, szava sem volt néki. –

Tolta hát a kocsit, tolta csak előre,
sűrű, nehéz árvát hozott a világra;
minden sarkon újra bízott e dőre,
hamisnak tetsző kegyelemre várva.

– Beletörődéssel „élt”* amíg csak bírta,
és még utána is takarít és etet;
magának számtalan éjjen át elsírta,
megkeseríti legjobban, kit legjobban szeret. –

– Csak amit régen, nem akart ő mást;
boldog, pihe-puha, édes szüzességet
vágyak habos-csókos vánkosára hált,
évek óta nem érzett mást csak ürességet. –

Föld alatt lökött, gurult víz felett,
hitte, mozdulattal pusztul minden gondja;
csobbant az éj, a hű magzat megett,
s nagyot kordult sötét haboknak gyomra.

* Nem ez az élet,
ez csak a levés,
élted ennyivé lett,
gyönyörnek az kevés.

Vámosi Dániel: 16.vers

Midőn először ébredve
közös tudatból, életre,
borzongva hamvadt el bennem,
öngyávaságától lelkem.

Örök gyermek fejjel törtem
a fény felé, s én mögöttem,
halványult hárfaszó, ének;
az angyalok tudták, félek.

Ma tollam papíron serceg,
tovatűnnek borús percek,
s bár sok örömet megélek,
de közben mindvégig félek.

És leírhatok ezt meg azt,
de szívem mélyén a vigaszt
én soha úgy meg nem lelem;
míg úr bennem a félelem.

Kihullnak egyszer fogaim,
kihűlnek izzó soraim,
igazság tüzében kéltek,
s ti olvassátok hisz féltek.

S ha nincs hír többé felőlem,
és nem marad más belőlem
csak kőtáblák, por és romok,
én akkor is félni fogok.

Majd mindenek révbe érnek,
hirdettetik mennyit érnek,
ítéltetnek kik hibáztak;
egyesüljünk égi bátrak.

Garai Dániel: A mai költő

Már meg sem lepődöm a mai kölcsön erkölcsön,
Mit a magyar ember azért vesz, hogy rögtön elköltsön.
Pedig a költőnek nem pénzt, hanem rímet kéne költsön,
Mert ki alkot, annak szegény jelmezt kell, hogy öltsön.
A szegény jelmezét is saját maga varrja.
Arra is a garast tíz körömmel kaparja.
Mert a gondolatból gond, a gondból pedig vers lesz.
A versből pedig verseny, amit akár meg is nyerhetsz,
De lehetsz második is, mert mindenki pont leszarja.
Így a gondolataidnak újra gondon jár a malma.
És az álmod, mi nem hagyja magát egyszer sem testet ölteni,
Már csak annyi, hogy tudd a korsód félig tele tölteni.

Garai Dániel: Képzelet és valóság közt

Képzelet és valóság közt, útlevél nékem a tinta.
A határukig meg sem állok, a túloldalról visszakacsintva,
Végignézem, hogy szertefoszlik minden mi volt, a rémes való.
A valóság ostromában tintának a toll a faló.
Én engedem szabadjára, kedvemre gyilkol szüntelen.
Úgy öl, hogy azt senki se látja és úgy dől el a küzdelem,
Hogy a valóság a tinta bábja és már nem is küzd velem.

Képzelet és valóság közt, a távolság az mi számít,
És mértéket a méterekben a toll és papír szállít.
És ha fejben utolérem a szavak szándékát a lapon,
Mind a ketten jól működünk, egyetértés alapon.

Regenyei Rebeka: An block

Mi nők olyanok vagyunk,
mint a hullámzó tenger.
Olykor zord szépség,
amely elnyel.
Máskor úgy esünk
a férfiak szemén át csapdába,
ahogy kisgyermek fullad
tengernyi mocsárba.
Vagyunk mi kiélt szajhák
görcsös, görbe, göröngyös
éjszakák után
pangó szívű utcalányok.
De lehetünk fiatal, lelkes,
törékeny menyecskék,
lisztfelhőbe burkolva
süthetünk süteményt Urainknak.
Kik mellett potrohos
vén satrafává leszünk,
zsémbes pletykafészkek.
De a vége akkor sem más,
mint a porból porrá.
Ó, mi nők ezt érdemeljük?
Ha igen, hát rágják férgek
a liszttel borított,r áncos,
kiélt, szajha testünket.

Regenyei Rebeka: Paralélle

Hasonlat vagyok
agyadban cikázó
bódító, kéjes sorok.
A részegség memoárja.
Más nem is lehetnék,
csak egy múló rím
bár több szeretnék
lenni, Neked.
Vagy talán egy egyenlet vagyok,
és ha Téged valaki
kivon belőlem, meghalok.
Mert Ketten vagyunk Egy.
Bizony mondom, egy mínusz egy egész
az egy nagy Nulla,
mely árnyékot vet, s lenéz
engem, a tűnő életet.

Szabó Anna: Csillagbefőtt

egyszer az eget majd üvegbe teszem,
s ha főzök neked, azt befűszerezem
csillagképekkel meg azzal a kékkel
minek tövébe a föld odafészkel,
hogy erdő mélyén, mint jókora kotló
védje a medvét tavaszig a porhó.
medve a morzsa, a Holdról pereg le,
szád szélén csüngne, mert velünk szeretne
lakni, hisz’ tudná, mi máshogyan élnénk,
lényem igen vad, a látszata félénk,
de szeret szeretni, tud és akar is,
embert és medvét és csillagot, vagyis
mindent, meg téged, ha tested leveted.
nehéz, de hálás tantárgy a szeretet.
lenne kertünk, s ha férne egy tó alánk,
éjjel az eget a vízbe fojtanánk.
tó híján, száz pohár lenne a csapda,
csillagok fényének határt ez szabna,
s ebben a vízben egymás haját mosva
sokezer titkunk nyugodtan bujdosna.
de álmommal így is sokat vesződtem,
ha majd tele lesz, elteszem befőttem.
lelkednek írnék, ülnék vele szemben,
ha valóban lenne, nem csak eszemben

Hrubák Axel alkotását a rendezvényen Baráth Zsófia olvasta fel.

Hrubák Axel: Szennyeződés

Folt a világban, folt az emberen,
Természetünk csak emlék a mának, s jövőnek,
Itt vággyal ölnek.

Elveszett a zöld, kihunyt a fény,
A nap még pislákol a kopár tarlón.
Ebben a háborúban veszíteni lehet csak,
Itt már a kaszás is csak egy apród.

Pénzes zsákok tonna számra,
Égetni való zöldhasú alatt ég az ember,
Magasba emeli még lángoló testtel is,
Csak hogy legyen, mit isteníts.

Tedd le a kardod, csak mondd ki a neved,
Könnyedén döföd át az élőt,
Beszélni látod sokkal nehezebb,
Pokol s menny közt nincsen helyetek.

Honnan ered, miért jött?
Szívesen felejtenénk, de nem lehet,
Itt a múltból kell szenvedj.
Nincs jövőd és ha így haladsz te szeretet,
Nem is lesz, csak folt leszel idegen szemeken.


A kategóriában sikeresen szerepelt alkotók és alkotások teljes listája:

Borbáró Bíborka Eszter: Hervadó kérdőjelek
Csík Barnabás: Kloroform
Farkas Dorottya: Ősz
Farkas Nikolett: Édesanyám
Farkas Nikolett: Tavaszi emlékkép
Garai Dániel: Kiszáradt az ecset
Garai Dániel: A mai költő
Garai Dániel: Képzelet és valóság közt
Gödöllei Bálint: Keresem magam
Grenczel Natália: Miért nem éjszaka álmodtál?
Gyökeres Emese: Álmodozás
Hrubák Axel: Arany tekintet
Hrubák Axel: Régi föld
Hrubák Axel: Ruha ember
Hrubák Axel: Szennyeződés
Hrubák Axel: Út a mocskon át
Hu Shaohua Róbert: “Vers” egy gyerektől
Jardek Felicián: Remény
Kégl Virág: Kozmosztalanság
Keszy-Harmath Luca: Amit akarunk
Kis Boglárka: Sodorj élet!
Kis Boglárka: Szikla lelkű lepke
Kocsis Janka Ilona: Az ég hullatott könnyeket érte
Lucza Ágnes Alexa: Válasz a Hetedik ekloga-ra
Lucza Ágnes Alexa: A háboró gyermekeihez
Meixner Koppány: Az öngyilkos lány levele
Meixner Koppány: A legszentebb nyomában
Mészáros Mercédesz: Alámerülés
Miletics Maya: Plátói szerelem
Miskolczy Eszter: Boldog lehetsz
Miskolczy Eszter: Ilyenek vagyunk
Molnár Eszter Luca: Az ájulás határán
Nagy Tímea: Ravatal
Nagy Tímea: Az
Papp Adrienn Mónika: Állandóság
Pásztor Martin: Dicsőség a győztesnek, aki semmit nem nyert
Pásztor Martin: Holló
Pásztor Martin: Itthon vagyok
Pirtyák Borostyán: Igéző
Pirtyák Borostyán: Humbert – dal
Pirtyák Borostyán: Halkan, halkan
Potyók Erika: Botox
Potyók Erika: Belső (z)avar
Potyók Erika: Az illuzionista
Potyók Erika: A szobám pszichés metafora…
Potyók Erika: Gyakorlat
Potyók Erika: Zápor-zivatar
Potyók Erika: Önmagammal vitázom
Rechner Rebeka és Veronika: Téli vándor
Rechner Rebeka és Veronika: Karácsonyszellem
Regenyei Rebeka Ilona: An block
Regenyei Rebeka Ilona: Ősalkotók
Regenyei Rebeka Ilona: Paralélle
Somogyi Alexandra: Szólásszabadság
Szabó Anna: Jegyek a Holdra
Szabó Anna: Csillagbefőtt
Szabó Anna: Lélekfolyató, reptető
Szakálos Fédra: Óda a víz alól
Tamás Anett: Évszakok
Vácz Ágoston András: Napok
Vámosi Dániel: 1. ballada
Vámosi Dániel: 16. vers
Vámosi Dániel: Vér és tűz
Vanhall András: XXIII.
Vanhall András: XXII.
Vanhall András: XX.
Vanhall András: XV.
Varga Eliza: Nőiesség

A helyezett és sikeresen szerepelt alkotók meghívást kaptak állandó szerzőink és IfiRádiónk táborába, a későbbiek folyamán lehetőséget kapnak alkotásaikkal antológiáinkban, hangoskönyveinkben, rádióműsorainkban való megjelenésre.

Gratulálunk!

A cikk további részei:
6-9 éves verselők és prózaírók10-14 éves verselők10-14 éves prózaírók15-18 éves prózaírók

 

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk,…