Bucsu a nyártól!

Még zöldben fürdik a Mátyáshegy oldala
De a panelárnyék kuncogását elnyomja a dér
Lengő ingben, s trikóban a vásott iskolasereg
S a gyorsuló időbe a büszke nap már beleremeg.
Kéjesen kortyolgatom a beáramló nap sugarait
Mely a függönyön megtörve
Szirmait hullajtó pipacstengerként üdvözöl.
Kicsit talán bosszant,hogy a munkával felélem napomat
Szivem szerint titokban megbujva a napban fürdetném arcomat
Merengésemben arra döbbenek: sajnálom a muló perceket
S megpillantva a félig kitárt ablak
Visszfényében fehér hajfürtjeim
Mellkasomra borul a szorongás érzete,
Hogy vészesen közelit földi életemnek vége.
Lélekben lázas ifjunak érzem magam
Az aktivitást nem érzem lankadni keblemben
Pedig az elmult évek során
Sorra elakadtak ifjonti igéreteim,
Hogy előnyömre változzak,
S igy elszállnak reményeim
Figyelmesség, előzékenység, s szerénység
Ezt kaptam utravalóul szülői szeretettel
Lesz-e jogom elvárni, s számonkérni az utódaimtól
Mulasztásaim az egyre közelgő zárszámadáskor
Terhelni fogja lelkiismeretem.
Igy kell tehát bucsuznom éltem nyarától
Nincs, mit előhuzzak vigaszul sovány tarisznyámból?
Csak kesergés, s önvád mardos napnyugtával
Nem derülhet fel ábrázatom csöppnyi vidámsággal.
Mégis mily más módon kellene bucsuzni a nyártól
Talán egy rövidre szabott emlékcsokorral Itáliából!
Mert ott a koraőszi ölölkező fények
Két kézzel áradnak felénk Isten karjaiból
Igy bucsuzhatunk a levendulaligetek szines világától
Hullámnyalta sziklák komor szigorától
Napégette házak ölelkező sorától
A máskor hangos taljánok édes – bus dalától
A Vecsernyére hivó harangzugástól.
Az örök városnak kábulatában
Bevallom részt vettem egy kicsike huncutságban.
Egy elrejtett pillanatban két marokkal dobtam
Őrzött forintjaim, mit elrejtve hoztam
A Trévi kutnak fényes viztükrébe
Hogy sokáig éljen a visszatérés reménye.
Van még fél marokkal restanciája

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…