EPILÓGUS!

Szilveszter mámoros forgatagában

Lépések ölelkeznek jégvirágos éjszakában

A mult esztendő elfelejtett álmaiért

Petárdák osztanak zajos hálaadást

Óévi várakozásban, reményt vesztett lemondásban

Zarándokbottal baktatok kezemben

Vajon higgyek-e még egy utolsó találkozásban

A szeretett Asszony imádott csókjában?

A pezsgő ize még számban kavarog

Tört hétvégek, s ünnepek kusza zavarában

Meglelhetem-e a lélek nyugalmát?,

Vagy kétségek közé mélyen elvegyülve

Ifjuságom nyalka vágyait messze elkerülve

Bucsut inthetek éltem filozófiájának?

Hogy az incsiklandó malacpecsenye iz orgiája

Vetekszik-e ritkuló légyottjaim intim hangulatával

Hogy rejtegetett öröm perceim egyre fakuló mosolyával

Megadásra kényszerit egy végső leszámolással,

Szavainak minden hangsulyát mérlegre helyeztem

Betegen fürkészve az értelmezés fortélyait

S kifinomult érzékszerveimmel élére állitva szelid kritikáját

Két kézzel kérhetem az elfogadás reménysugarát

Hogy legalább emlékét átmenthessem a harnadik évezredbe

Mint nyitott könyv árulkodjon, s ne maradjon elfelejtve

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…