Gyász

A miértek megszállták,s abroncsba zárták gondolatimat
Pedig egész életünket behálózzák,s folyvást csak kinozzák
Nap, mint nap dacolok velünk, pedig a magyarázatot keressük
Hosszú évek lassan meggyőznek hogy érveim sorra lefőznek

Nem várt tragédiák,árvizek,földrengések, gyilkos járványok sora
Századokon át ifju élteket sem kimélve földünk lakóit megritkitotta
Krisztus kereszthaláláig mégis az ember életkedvét megtépázta
De az önzés, kapzsiság földrészeket újra és újra lángba boritotta

Ami elfogadhatatlan, az emberi mulasztás, az emberi figyelmetlenség
Ha következménye emberi életet követel nem pusztán felelőtlenség
Perlekedni az Úrral csak gyengeségünk s nem csökkenti fájdalmunk
Az ima, az Istenhez fordulás, mi egyedül csökkentheti gyászunk

A fájdalom ami a nemzetünk ismét eggyé fogja tudni kovácsolni
A könny, a virág a lelki-anyagi támogatás,s nem a vétkest vádolni
Mind-mind életünk szomorú árnyoldalát fogja reprezentálni
Majd az Úr irgalmában való el nem múló hitünk szolgálni

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…