Kiábrándultan

Csak esik,esik csendben, lélektelenül
S lassan kivül-belül elszürkül a világ
Nézem a fuldokló természet kinkeserveit
Hogyan vesziti el a valaha zöldben pompázó szeretteit

Kopott, tarka ruhában az utca embere
Az elvétve látható szép vonások mögött is erőszakolt külsőségek rejlenek
Élettelen a város, mintha kalodába zárták volna
S mundérján főpolgármesterünk bünös szellemiségét hordja.

Az ősi Duna partjait a didergő hullámok unottan nyaldossák
Egy-egy vendégváró Euro-hajó tétován szeli habjait
Örülhetünk, ha gyilkos vegyszer helyett csak a természet levedlett ruháját viszi magával
S nem törődik többé a természetvédők egyre duzzadó haragjával.

Lelki Trianonban él az ország !
Ellenségei kivül – belül ostromolják!
Testvéri köteléket választásokkal gunyolják
Alamizsnakosár osztogatásával önérzetében gyalázzák

Csak esik- esik csendben lélektelenül
S lassan kivül – belül elszürkül a világ
Egy elátkozott, s szomoru évszázadban születtem
De sohasem hittem volna, hogy szennyben, mocsokban is végzem!

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…