Magunkra maradva.

Talán meglepő gondolat:
Hegedühang ad nyugalmat
Más bosszankodik,falamon kopogtat
Én könyvet veszek kezembe
Vagy fotelemben megpihenve
Számitógépem fölé hajolva
A nagyvilágban ide – oda bolyongva
Kerülve a drámai hiradást
Vagy az egyhelyben topogást
A politikában, ránkzuduló
Lelki rombolásban
A szégyenletes passziv rezisztenciában
Melyet gyarlóságunk reánk kényszerit
Az álmodozásban,a mindennapos csalódásban
Hogy visszabillenjen a földgolyó
Gyermekem hősi munkája a hangadó
Hegedühang mellett pihenve
Délutáni álmom nyugalomba helyezve
Ringatott ,mint bölcsőben a kisdedet
A boldog megelégedés szárnyára emelve
Átrepülte vélem az egész világot
És magához ölelte a szeretett családot
Most ismét magunkra maradtunk,
Messze szállt,hogy uj életét folytassa
Napok jönnek – mennek Reá várva
Hogy hegedühangja lelkünket átjárja
Addig visszazökkenünk e cudar világba
E boldogtalanság árvaságunk ára.

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…