Másfél méterre

Ülök egykedvüen másfél méterre egy ismeretlen bünös vágy kiszolgáltatottságában

Ráncos homlokom nedves barázdái évgyürükbe zárják kusza gondolatim

Megalkuvás lett kenyerem, hogy el ne hagyjon a kegyelem

Szép halált nyerni ajándék gyanánt.

Pedig a vágyam nem hág törvényen át

S ha csokorba rejtem

Testet ölt a lelkem mézédes árnyoldalán.

Sok földi vigasság, hozzá képest rabság

Nem szüzi virágszál tiltott tolvajlása
Ám annak mércéje, kinok kelepcéje
Hogy másfél méterre kárhoztat landolni az élet.
Jöhetnek harcias fellegek, s jöhetnek szivárványos reggelek
Simulhatnak ráncaim, s kinőhetnek szárnyaim
Beteriteni egy tisztesebb exisztenciát,
A távolság csak megmarad, s a bus idő meg elszalad
Nem érzem már lehelletét sem, csak az ivei virágzanak

Milyen lehet ize, elképzelni sem tudom
Bár kóstolgatom nap, mint nap a képzelet szárnyain
Mézédes,csipős, vagy keserü talán?
Szertelen,zavart keltő, vagy kegyetlen-
Vagy tüzet okádó forró hevület
Vagy jégkatlanba záró kinzó lendület?

Másfél méterre az örökkévalóságon át
Mint Noé bárkája végtelen bezárva
S az eső csak hull negyvenszer negyven napon át
Hullámsirba zárva jelent és jövendőt.
Csak ez a másfél méter jelzi számunkra az örök időt.

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…