Szép kikelet gyere már! Fújd el a föld ridegét!
Szél ha zenél, az idő is muzsikál tefeléd.
Fénylik az ég. Veled itt most csepeg, olvad a jég.
Jöjj ide! Törjön a tél. Pirkad az új tavasz, él.

Égnek a fények, a tél megy, s az idő viruló.
Part köve fény peremén, csendesen elsimuló.
Víz bugyog, itt tör utat, mily fecsegő a patak.
Hab locsog és csobogón fut tova, fodra kacag.

Sápad a tegnap, a mával ragyog, és kel a fény.
Fák töve már mohazöld, tündököl itt a remény.
Rügy fakad és ibolyák bújnak a cserje alatt.
Hordja a szél, belekap s illata hátramaradt.

Egymaga táncol a tündér, hideget visz az ár.
Nem menekülhet a szív, ég aki majd vele jár.
Lépte nyomán kivirul, sarjad a rét. Szerelem
szikra ha lángra kap itt, lobban a tűz, ma velem.